Kuba: nincs vásárlási kupon, elmarad a frigy

 

 

Csökken a házasságok száma Kubában: míg 1992-ben  200 ezer pár mondta ki a boldogító igent a szigetországban, addig tavaly alig 50 ezren járultak az ,,oltár” elé. Vagyis a kubai fiatalok új nemzedéke papírok nélkül él családi életet.  

Meglepő módon a legtöbb házasságot a legnehezebb gazdasági válság közepette, a kilenvenes évek elején beköszöntött ,,különleges időszakban” kötötték – akkor, amikor Kuba elveszítette az összes gazdasági és kereskedelmi partnerét  és hiány volt mindenben, kezdve az élelmiszerektől a ruházaton át az energiahordozókig.   

A fiatal házasok részére azonban akkor is tovább működtek azok a boltok, amelyek a piacon egyáltalán nem vagy csak nehezen beszerezhető árucikkeket árultak: ágyneműt, törülközőt, edényeket, kávéfőzőt és turmixgépet – olyan cikkeket, amelyekre  a kubai háztartásokban nagy szükség volt.

A kubai állam – az egyenlőség biztosításának jegyében – minden házasulandónak egy búnusz-csomagot biztosított: vásárlási utalványok, sör és egyéb finomságok, valamint 3 nap teljes ellátással egy jobb szállodában, hazai valutában fizetve. Ez volt a búnusz-kupon tartalma.

Jelenleg is kevés közszükségleti cikk és szolgáltatás kapható a ,,meztelen” kubai pesóért, de ez a kilencvense években különösen így volt. Az házas ifjú pár akkor a bónusz fejében kubai pesóért fizette azt az árat, amelyet normális munkarendben valutapesóban állapított meg a szálloda. Különösen vonzó ajánlat volt ez akkor, amikor egy kubai pesóért 125 dollárt vagy valutapesót adtak a fekete piacon. 

A fiatalok szinte soha nem utaztak el más városokba a mézes napok idejére: lakóhelyükhöz közel, a saját városuk szállodájába költöztek be és egész rokonságuk élvezte az adott napokon e kedvező vendéglátást. 

Ezekben az években a házasság volt az egyetlen lehetőség arra is , hogy valaki megváltoztassa a lakóhelyét: a nehéz évekkben a kubaiakat ,,röghöz kötötték”, vagyis nem engedélyezték a szabad költözést sem.

Amikor azonban beköszöntöttek a gazdasági reformok,  a kivételes juttatásokat megszüntették és velük együtt eltünt a házassággal járó kedvezmények hosszú sora is. Sőt, ma már aki a szerény házasságot iazoló  papírja mellé lagzit is akar, annak mélyen a zsebébe kell nyúlnia és onnan csak valutapesót húzhat elő – a kubai nemzeti valutáért gyakorlatilag semmit olyat nem tud finanszírozni, amelynek köze lenne  a házasság megünnepléséhez. 

Mára láthatóan a fiatalok már tudatosan kerülik a házasságot – bár korábban sem adtak nagy jelentőséget a hivatalos házassági levélnek. Kubában az egy házasságra jutó  válások száma évtiedek óta a  világ élvonalában volt.

A szigetországban házasságok túlnyomó többsége szerelemből születik, de a holtomiglan-holtodiglan ígérete  nem több egy megható mondatnál – kevesen gondolják komolyan. A válást elég, ha csak az egyik fél kéri – 20 nap múlva és 3 dollárnyi pesó lefizetésével a kérvényező szabad ember. 

S ez utóbbin a reformok, illetve a templomba járás újbóli elterjedése sem változtatott. Az újabban már vallásos kubaiak nagyon meglepődtek, amikor II. János Pál pápa látogatása során elítélte a házasságon kívüli szexuális életet. Az átlagos kubaianak a szex ugyanis nem ördögi kísértés, hanem az élet csodája. 

(Visited 1 times, 1 visits today)

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez