Óriási a vízhiány és a szennyezés Kínában

A kiszáradás mellett nagy probléma a vízszennyezés is: a víz gyakran használhatatlan – olvasható a Hszinhua hírügynökség cikkében. Most már egyre kevésbé meglepő látvány a Poyang-tóé: ez az ország legnagyobb édesvízi tava volt, és a helyén ma sivár, kiszáradt síkság terül el. Sok hajó megfeneklett a tó közepén, ezekkel nem is tudnak mit kezdeni. Csianghszi tartományban mindezért a vízkészlet túlzott kiaknázását okolják. A tó mára olyannyira kiszáradt, hogy a helyi hatóságok már arra figyelmeztették az embereket, hogy vigyázzanak: nehogy a tó helyén nőtt gyep kigyulladjon.

Hasonló a helyzet a Tungting-tónál Hunan tartományban, ahol Jangce folyóból beáramló víz mennyisége több mint 40%-kal csökkent. A két tó kiszáradása a fészkelőmadarak és halak eltűnéséhez vezetett.

Észak-Kína folyóinak – a Hajho folyó, a Sárga-folyó és a Liaohe-folyó – kizsákmányolása szintén messze meghaladja a nemzetközileg elismert biztonsági korlátokat. A talajvíz túlhasználata is probléma, ez Hebei tartományban a legsúlyosabb. Ott már bőven túllépték a nemzetközi korlátokat 6 milliárd köbméterrel, az ipar és mezőgazdaság növekedésének céljára.  Hszingtai városán kívül Wei megye faluiban a helyieknek emiatt 360 méter mély kutakat kell ásniuk, hogy elérjék a talajvizet. Normál esetben egy mindössze 120 méter lenne.

Tavaly Peking 882 millió tonna vizet juttatott el a Jangce folyón keresztül az északi területekre. A probléma közben az, hogy a városnak további 600 millióra van szüksége, hogy kiszolgálja a több mint 21 milliós lakosságot. Eközben az ipari szennyezés, a műtrágya és a növényvédő szerek további más forrásokat tettek használhatatlanná.

Anhuj tartományban, a Huaj-folyó egyik ágánál akkora a szennyezés, hogy a kifogott halak főzés közben elviselhetetlen szagot kezdenek árasztani. Észak-Kína területein a felszín alatti vizeket kiaknázó kutak csupán 15%-ka kapott „jó”, vagy „viszonylag jó” minősítést egy 2014-es felmérés szerint.

Egy kínai kutató az újságíróknak elmondta, hogy az ország vízgazdálkodási válsága folyamatosan átterjed az északi és nyugati régiókból a déli és a keleti területekre. „A vízhiány egyre súlyosabb lesz, ahogy a gazdaság tovább növekszik”.