Ahol tényleg senkit nem hagynak az út szélén- egyetlen utasért tartják fenn az állomást
A japán vasúttársaság döntött úgy, hogy egészen addig nem számol fel egy megállót, amíg akár egyetlen ember is rendszeresen használja. Sőt, a vonatok menetrendjét is hozzá idomították.
Japán lakossága rohamosan fogy – a fiatalok nemigen akarnak családot alapítani, gyermeket vállalni. A bevándorlást a társadalom -egyelőre legalább is – nem viseli el. 2060-ra az ország lakossága egy harmadával fog csökkenni – jó esetben. Különösen nehéz helyzetbe hozza ez a vidéket, ahol teljes falvak néptelenednek el. Az egyébként legendásan pontos és gyors japán vasút pedig az elnéptelenedés miatt folyamatosan szűkíteni kényszerül szolgáltatásait az egyre ritkábban lakott vidéken. Hokkaidó északi részén, ahol történetünk játszódik az utóbbi években 20 mellékvonalat zártak le.
Kami-sirataki állomását is be akarták zárni, mondván senki nem használja. Aztán kiderült, hogy ez nem így van. Minden egyes munkanapon van egy utas – egy diáklány megy iskolába, és tér haza onnan. A nevét – személyiségi kokra hivatkozva – nem közölték. De azt igen, hogy, mikor kiderült, hogy ő az egyetlen utas, nem csak azt határozták el, hogy marad az állomás, hanem azt is, hogy a reggeli és délutáni vonatok menetrendjét az ő iskolai órarendjéhez alakítják. És ez egészen addig így lesz, amíg ő végez a középiskolában. Utána úgyis egyetemre megy, valami nagyvárosba, és már nem lesz szüksége naponta a vonatra.
A történetet – furcsa mód – a kiínai televízió kapta fel. Azóta terjed az interneten, egy kommentelő szerint: “Egy olyan országért szívesen hal is meg akár az ember, ahol látja, hogy a kormányzat tényleg megtesz mindent az embereként. Minden egyes ember számít. Senkit nem hagynak az út szélén.”