Fekete Afrika kapuja várja a magyar üzletembereket I.

Jellemző, hogy még az Afrikai Unió sem ismeri el Marokkó jogát a területre, miközben a kontinens mintaországának tartja és a javára szavaz a nemzetközi szervezetekben. Szerencsére a fegyveres konfliktusok helyett már béke honol a területen és az ENSZ békefenntartói – és a marokkói belbiztonsági erők közösen –  felügyelik az egyébként rendkivül gyorsan fejlődő régiót.

A HTCC Marokkó ( a Magyar Kereskedelmi és Kulturális Központ )  vezetőjeként elindultam, hogy Marrakechből 3 napi autózással 1500 km-t megtéve megérkezzem a szörfök és kyte-osok paradicsomába Dakhlába. Csalóka a távolság, de a GPS is 20 -24 órát jelez, mivel az út – bár sokat javitottak rajta – különböző „akadályokkal” tarkitott. Tehát ne rohanjunk annyira !

Marrakechből Agadirig kitűnő autópálya van 91 MAD-ért ( 9 EUR), de 120 km-es sebességkorlátozással és 2 -3 mobil kamerával . Mivel csak 7 km ( ! ) az engedélyezett túllépés engem a 131 km/óra sebességért 300 MAD-re , míg a sztádakapunál – ahol a 40 helyett 61-et mértek – 500 MAD-ra akartak helyszini birságolni.  Szerencsére működött a kormányzói meghivóm és a dicsőitett királyi szándék, hogy ti. együtt fejlesszük a marokkói „ Delet” , s, így az ígéretek után ráfordulhattam a valódi sivatagra, amely néhány km-re délre Agadirtől már Guelminnél elkezdődik. Igaz  a terület még jocskán hegyes – dombos és szerpentinekkel is tarkitott ,de ez már a Szahara kapuja.  Ez a vidék az argánfa és a fügekaktusz (elefántkaktusz) és a futóhomok, a dűnék  birodalma, de ezen kívül kopár és gyengén hasznositott. A túllegeltetés miatt ( kecske és birkanyájak ) a terület a két jellemző vadon megélő növény kivételével kopár és néhol már megjelennek a homokdűne átfúvások is

Folyamatos erős 24 órás szél – a sivatag belseje felől fújó –   taszigálta autómat és az útépitések miatt a sebességem gyakran a lélektanilag kritikus szintre 20 km/óra alá is lecsökkent ( még közel 1000 km-rel a célom előtt )  , amit – tessék megkapaszkodni – a prérin is a legmodernebb kézi kamerával mértek a rend éber őrei. Persze működött az URH-juk hiszen „kézből-kézbe„ adtak , de mindenütt hangyaszorgalommal és kézirással regisztrálták az adataim. Fő a biztonság….bár a rabati rendszám is esetenként segitett.

Már a kisebb városok is rendezettek 4 sávos bevezető utakkal és közvilágitással . A király sokat ad a kinézetre és a városközpontokban az ünnepségek nyomai és a zászlóerdő mutatta,hogy megadták a módját az évfordulónak. A gázolaj ára pedig elkezdett jelentősen csökkenni a területre érvényes különleges adókedvezmények miatt . A legkedvezőbb ár már esetenként 45 %-kal volt az észak-marokkói üzemanyagárak alatt .A  Tarfaya előtt a naplementében hatalmas szélerőpark tűnt elő és rövid számitások után ugy 700 MW-ra becsültem a beépitett teljesitményt ( Csak zárójelben jegyzem meg ,hogy Magyarországnak mindössze 330 MW a szélerő teljesitménye  ….No comment ! )

Layoun ( El Ayoun ) – nagyjából az utam fele –  és óriási foszfátközpont –  ugyancsak hatalmas szélkerékparkkal rendelkezik, de további hatalmas inveszticiókat ( 16 MRD MAD , kb 1,6 MRD EUR )  is bejelentettek az évfordulón  részben, hogy növeljék a feldolgozottsági fokot, részben, hogy a foszfáttisztitás melléktermékét – amit korábban a tengerbe üritettek – szintén feldolgozzák. Homok és homok mindenütt ,ami néha – mivel mozgásban van – a foszfát-futószalagot is betemeti.Szembeszökő a vizhiány a régióban és érthetetlen  az , hogy a sűrűn látható vizmosásokban ( a vádikban ) az időnkénti látható nyomokat hagyó jelentős csapadék akadálytalanul zúdulhat a tengerbe…..Fenékküszöbök, gátak kellenének , hogy növeljük a párolgást javitva a mikroklimát is és alapot teremtsünk az öntözésnek. Mert a terület termékeny részekkel is rendelkezik és kitűnő az átlaghőmérséklete ( 25 Celsius fok ) valamint 365 nap éves napsütés jellemzi. Kitűnőek az adottságok a fóliasátras primőrkertészethez és az esetleges helyi feldolgozáshoz. A bérek alig érik el a szomszédos régió szintjének felét a havi 100-150 EUR összeggel és nagyon kevés a munkalehetőség.

A tengerpart fantasztikus , végeláthatatlan aranyhomokos strandokkal ( csak turizmus nincs ) és helyi halászokkal .A rendőr figyelmeztet, hogy Boujdournál ( 350 km Dakhla előtt ) feltétlen egyek halat , mert ott a legjobb. Igaz ezt már Agadir után folyamatosan mondogatták és nem is csalódtam. A „ tenger gyümölcsei” frissen fantasztikusak és megfizethetően olcsók. Boujdournál megszünik a magasfeszültségű távvezeték ,ami eddig kisérte utam és Dakhla már magára maradt az áramtermeléssel. Igaz nem sokáig ,mert 2017-re tervezik a maradék szakasz a nagyjából 350 km kiépitését  .

Útinaplónk következő részében már megérkezünk Dakhlába, és találkozunk a kormányzóval is…

Prof.Dr Steier József

Marrakech 2015.12.12