“Japán legnagyobb jakuza szervezete, a Jamagucsi gumi olyan mint a Goldman-Sachs Amerikában, csak itt a fiúknak fegyverük is van.”- állítja egy amerikai riporter, aki a Yomiuri Shimbun munkatársa volt. Japánban töltött éveinek tapasztalatát Tokyo Vice címen megírta Jake Adelstein. A könyvből most film is készül Hollywoodban. Mi derül ki a könyvből? Az, hogy a jakuzák teljes mértékben beépültek Japán gazdasági és politikai életébe. Hogy lehet ez? Úgy, hogy a maffia betiltott szervezet Olaszországban vagy Amerikában, de Japánban a jakuzák törvényesen működnek! Évszázadok óta ők szervezik a prostitúciót és a szerencsejáték ipart. Meg persze ők szedik a védelmi pénzeket. Cserébe a nagy bankok kedvező hitelekkel támogatják őket. A sajtó megírt néhány kínos esetet, mire a bankok siettek bocsánatot kérni. Kezdetben megpróbálták eljátszani azt a szerepet, hogy csak kis bankhivatalnokok tévedtek amikor kedvező hiteleket adtak a jakuzáknak, de hamar kiderült: a főnökség nemcsak, hogy mindenről tudott, de épp ő adta ki az utasítást: adjanak pénzt a jakuzáknak! A szamuráj kardot forgató tetovált kemény fiúk vérszemet kaptak: maguk is beszálltak a bizniszbe! Rájöttek: az igazán nagy pénzt úgy lehet keresni mint a Goldman Sachs Amerikában: a tőzsdén! A jakuzák amúgyis imádják a szerencsejátékokat. A tőzsdét úgy tekintik mint egy nagy kaszinót ahol nagyot lehet kaszálni.
Amíg mindez Japánban ment, addig nem is volt, de globalizált világunkban semmi sem marad meg a határokon belül. Amerikában kezdtek érdeklődni a furcsa “üzletemberek” után. Erre Japánban is lépni kellett: egy-két bank vezérkara önkritikát gyakorolt. A politikusok nagyon óvatosak: sok szép közéleti karrier indult a jakuzák támogatásával. Ezért a törvényhozás nem siet lesújtani rájuk. Majd talán akkor, ha a Tokyo Vice című hollywoodi film ország világ előtt mutatja be: a jakuzák tőzsdecápák lettek, de nem tették le a szamurájkardot sem…