Fakuló aranykor? – A katari emír bekeményít

A soha nem látott gazdagság évei odáig vezettek, hogy a katariak függővé váltak az államtól, elvárják, hogy attól kapjanak meg mindent – mondta az ország 45 tagú tanácsadó testülete előtt Tamim bin Hamad al-Thani.

Katar 35 éves uralkodója szerint itt az ideje annak, hogy a kis Öböl-menti ország lakói a kezükbe vegyék a sorsukat, tegyenek valamit ők is önmagukért.

A tartósan alacsony világpiaci kőolajárak ugyanis meg fognak látszani a térség államainak költségvetésén. Vagyis az állam kevesebbet engedhet majd meg magának, mint eddig engedett. És ez igaz Katarra is, jóllehet az ő bevételeinek oroszlánrésze a gázeladásokból származik.

A nagyvonalú állami juttatások megnyirbálták az egyének motivációját arra, hogy kezdeményezőek és progresszívek legyenek. Most segítik majd őket megszabadulni az önáltatástól – fogalmazott az al-Arabiya televízió szerint az emír.

Hogy értsük, konkrétan miről is van szó, nézzünk néhány példát.

A körülbelül 350 ezer katarinak, akik egyébként az ország lakosságának alig ötödét teszik ki, alanyi jogon, vagyis csak azért, mert oda születtek, nagyjából évi 22 millió forintnyi összeg üti a markát.

De jár még pénz például külföldi tanulásra, házasságkötéskor, lakásvásárláskor is. Emellett semmi akadálya annak, hogy munkát vállaljanak, a munkanélküliség jóval egy százalék alatt van, a gyengén fizetett állásokat pedig külföldiek töltik be. A rezsire vagy az üzemanyagra még mindig nem kell sokat költeni: az állam nagyvonalúan támogatja a víz-, a gáz- és a villanyárakat. Ez a gyakorlat egyébként általános a térség gazdag olajállamaiban.

Az uralkodó nem mondott számokat arról, hogyan alakul az idei költségvetés, és hogyan tervezik a 2017-est, de azt érzékeltette, hogy Katar maga mögött hagyja az elmúlt évtizedet jellemző kétszámjegyű kiadásnövelést. A büdzsé a kormány költéseinek hatékonyságára fog fókuszálni – mondta, és arra, hogy diverzifikálják a gazdaságot, bővítik és növelik a nem-olaj szektort.

Ebben egyébként Katar eddig is jóval előbbre járt, mint a környező államok, sokat költött egyebek mellett az oktatásra, a művészetekre, az innovációra, a vegyiparra és az energiaiparra.

A világ legnagyobb cseppfolyós gáz-exportőreként Katar a leggazdagabb államok között van, de bevételei az idén zsugorodtak, és a kormány a csökkenő kőolaj- és gázárak miatt 2016-ra 4,9 százalékos, 2017-re pedig 3,7 százalékos GDP-eséssel számol.

Az egy főre jutó GDP egyébként Katarban a legmagasabb a világon: 97,519 dollár.

Tamir sejk a visszaesés ellensúlyozására az alanyi jogon járó juttatások megnyirbálása mellett a korrupció felszámolását és a kiterjedt bürokrácia kordában tartását is sürgeti. Azt mondja, nem fogja eltűrni a pénzügyekben és a közigazgatásban a visszaéléseket, a szakmaiság feláldozását magáncélokért. És a nagy állami cégekre sem fognak úgy költeni, mint eddig, jópárat privatizálnak közülük.

A mostani nem az első eset, hogy Katarnak újra kell terveznie.

Miután az 1950-es évekig az ország főként gyöngyhalászatból és kereskedelemből élt, a hirtelen jött olajgazdagság felkészületlenül érte. Viszont hihetetlen lökést adott a gazdaságnak és a jólétnek. Az 1980-as évek végére azonban a kitermelhető olaj mennyisége jelentősen csökkent, a világpiaci ár zuhant, a kieső bevételek pedig veszélybe sodorták a magas életszínvonalat és a nagyvonalú szociális ellátórendszert. Meg is nyirbálták a jóléti kiadásokat megnyirbálták, emelték az adókat és a közmű tarifákat. Akkor úgy sikerült túllendülni ezen, hogy érdemben is megkezdődött az 1971-ben felfedezett hatalmas földgázlelőhely, az Északi Mező kitermelése, és ez mára a világ egyik leggazdagabb államává tette Katart.