Amikor anya hozza ágyba a reggelit a nászéjszaka után
Az esküvőkben talán csak az egybekelés ténye a közös szerte a világon. De ahogy ezt csinálják, az változik, még családról családra is, nemhogy helyről helyre. Van, ami kicsit ismerős, és van, amit valószínűleg nehezen bírnál. Íme, négy furcsa arab esküvői szokás.
Farah. Vagyis esküvő. Az arab területeken is tradíciók kísérik az ünnepséget. Persze ott sem egyformák mindenhol a hagyományok, így az is lehet, hogy az alábbiakból nincs meg minden, mindenhol. Egy arab blog szerint viszont mindegyik létezik, méghozzá széles körben.
1. Zagruta. Ez az a furcsa hang, amit csak az arab nők tudnak igazán kiadni magukból az öröm jeleként, szerte a Közel-Keleten. Az esküvőkön rigmusokat énekelnek, biztosítandó az örömöt meg boldogságot, és ezt fejelik meg a furcsa hanggal. Amit állítólag úgy nyernek, hogy balról jobbra, aztán vissza mozgatják villámgyorsan a nyelvüket. Az eredmény valahogy így hangzik:
2. Al Zaffe. A legtöbb helyen a vőlegény a házasságkötő teremben találkozik a ceremónia előtt a menyasszonnyal. Nem így az arab országokban, ahol egy professzionális zenekart bérelnek fel, melynek minden tagja olyan régi hangszereken játszik, mint a tabla (kecskebőrrel borított dob), a duda, a darbuka (az alul keskeny, felfelé szélesedő dob), vagy a daf (csörgődob). A zenészek odavonulnak a vőlegény ajtajához, persze kicsit sem halkan, majd elkísérik őt a lányos házhoz, és ott újabb koncertet adnak. A harmadik előadás már magán az esküvőn van, amikor bevonul az ifjú pár.
3. Esküvői tészta. Amikor vége van az ünneplésnek, a szülők elkísérik a fiatalokat az első közös lakásba. Ahol az ifjú pár együttes erővel olyan tésztát ragaszt az ajtó fölé, melybe virágokat gyúrtak. Hogy tartós legyen a frigy, és kiállja az idők próbáját…
4. Óriásreggeli. A nászéjszaka után a menyasszony és a vőlegény édesanyja együtt kopog az ajtón, egy hatalmas, erőt adó reggelivel.
