Humanizmus vagy taktika: miért engedték ki a politikai foglyokat?
Humanizmusra hivatkozva kapott amnesztiát a hat utolsó belorusz politikai fogoly – jelentette Alekszandr Lukasenko sajtószolgálata. Bár az európai vezetők örömmel és reménykedve fogadták a lépést, Beloruszban és Oroszországban már jóval szkeptikusabbak.
Összesen hat olyan foglyot engedtek szabadon Beloruszban, akiket politikaiaknak neveztek különböző nemzetközi emberjogi szervezetek: Mihail Sztatkevics (a 2010-es elnökválasztás jelöltje), Igor Olinyevics, Jevgenyij Baszkovics, Artyom Prokopenko (anarchisták, akik az egyik titkosszolgálati irodára dobtak molotov-koktélt), Nyikolaj Gyedka (az orosz nagykövetség megtámadásával vádolták) és Jurij Robcov („Lukasenko, távozz!” feliratot tetovált a mellkasára).
Több nyugat-európai vezető is nagy előrelépésnek nevezte az amnesztiát, és reményét fejezte ki, hogy ezzel tovább javul Belorusz és az Európai Unió kapcsolata. Ugyanakkor jópáran megragadták az alkalmat, hogy további elvárásaikat megfogalmazzák. Az Európa Tanács főtitkára, Thorbjorn Jagland a halálbüntetés eltörlését, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Federica Mogherini és az EU regionális politikáért felelős biztosa, Johannes Hahn pedig az állampolgári és szabadságjogok megvalósítását sugallta Minszk felé. Ezek nélkül ugyanis Brüsszel nem oldja fel szankcióit Belorusszal szemben, holott a felek nagyon is érdekeltek volnának a teljes értékű kapcsolatok felélesztésében.
Sokak szerint éppen ez áll az elnöki kegyelem hátterében. Kiszabadulása után alig egy órával utalt erre Mihail Sztatkevics is: „Valószínűleg kifogyott a pénzből Lukasenko, különben nem engedett volna ki a választások előtt.”
Az utóbbi időben valóban erősen gyengült a belorusz gazdaság. Az elmúlt hét hónapban 4 százalékot esett (az ipari termelés 7%-ot, az export 30%-ot) – hivatkozott szakértőkre a Nyezaviszimaja Gazeta ma reggeli cikke. A bajban a Nemzetközi Valutaalap nyújthatna segítséget, de erre az októberi elnökválasztások előtt aligha számíthat Minszk.
Belföldön és külföldön sem titok, hogy az idén is újraválasztják Alekszandr Lukasenkót. Mégis nagy figyelmet fordít a voksolásra Brüsszel. Ha ugyanis az ő fogalmaik szerint is demokratikusan zajlik le, akkor hajlandóak folytatni az ukrán válsággal kezdődött közeledést.
Moszkva persze nem feltétlenül nézi jó szemmel, ahogy a rendszerváltás óta leghűségesebb partnere a Nyugat felé fordul. Erre utalhat a tekintélyes orosz napilap, a Kommerszant reggeli cikke is. Kirill Koktis, a Moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének (MGIMO) politológusa szerint Európa gyakorlatilag eddig is elismerte a belorusz választásokat és a diplomáciai kapcsolatokat is ápolták. A többi szakértő ugyanakkor arra is figyelmeztetett, mennyire meg akar már szabadulni az „Európa utolsó diktátora” titulustól Lukasenko.
Mások viszont korábban arról cikkeztek, hogy Minszk eddig is ügyesen lavírozott Moszkva és Brüsszel között. Hiába játszotta a békítőt tavaly szeptemberben és idén februárban is az ukrán válság kapcsán, nagyon is tisztában van azzal, mennyire szüksége van az orosz gazdaságra. Mindeközben pedig fél, nehogy a kijevihez hasonló forgatókönyv alapján íródjon a története.