Csak egy csók és más semmi… mióta csókolódzik az ember

Egy csókkal ugyanis legalább 800 millió különböző baktérium cserél gazdát és nem mindegyikük ártalmatlan. Ennek ellenére a nyugati kulturában a szerepe minden kapcsolatban jelentős, és hiába hiszi azt a nyugati világ, hogy ez általános, erről szó sincs. Egy most megjelent amerikai tanulmány szerint a csók csak a megvizsgált 168 különböző kultúrkör 46 százalékában bír jelentőséggel, máshol semmi kapcsolata nincs a romantikus érzésekkel.  Sokig azt hitték, hogy ez az emberiség tagjainak 90 százalékánál jelentőséggel bír, de például teljesen hiányzik az állatvilágban. Ma már biztos, hogy a csók szerepe csak kevés társadalomban fontos.

Vagyis minden arra utal, hogy a csókoldzás egy modern jelenség: a gyüjtögető vadászó embernél erre a szokásra nem utalt semmi és a távoli történelmi korok emberei is megvoltak a csókok nélkül. Mégis, először 3500 évvel ezelőtt találkozott William Jankowiak, a Nevada Egyetem kutatója a jelenséggel – a szanszkrit írásos emlékekben. Ott azt írták, hogy a lélek találkozott a csókban – ami egy vonzó megfogalmazás. De nem általános.

Hosszas vizsgálódás után kiderült az is, hogy az egyiptomi hieroglifák alakjai, bár közel állnak egymáshoz, nem forrnak össze egy csókban.

Ugyanakkor legközelebbi rokonaink, a csimpánzok csókolódznak – egy kiadós veszekedés után a békülés jele egy hosszas ölelés és csók. S az is kideült, hogy a hímnemű egyedek kötnek ily módon békét egymással, a nőneműek kevésbé – vagyis nincs mögötte romantikus érzelem. A bonobók viszont –  (Pan paniscus) az utolsó felfedezett emberszabású majomfaj – csókolódznak és aktív szexualitás életük van, rendszeresen használják találkozás megünneplésére is, és békülés eszközeként is. De a csók ott sem a romantikus érzelem kifejezése.

Ugyanakkor e két állatfaj teljesen különbözik a többiektől. Előfordul, hogy a többiek is összedörgölődznek, de az nem, hogy az ajkaik egymásra tapadnának és valamilyen nyálcsere is létrejöjjön. A vaddisznó kanok például egy bizonyos szaganyagot termelnek, amelyet a nőstények attraktívnak találnak. A női egyedek szempontjából ez kedvező, mert a szag alapján tudják, hogy mely egyedek a legtermékenyebbek – vagyis olyan érzékeny a szaglásuk, hogy meg sem kell közelíteniük a másik felet. Ugyanez játszódik le más élveszülő állatoknál, például a hörcsögöknél is. Az egerek például hasonlóan járnak el, de ott az illatanyag azt is biztosítja, hogy ne történjen ,,vérfertőzés” vagyis csak a  a különböző genetikai adottságú egyedek találják egymást vonzónak.

Az állatok többsége is feromonokat bocsát ki, leggyakrabban a vizeletével, és ez sok információt tartalmaz a többiek számára. A fekete özvegy nevű mérges pók például azt is meg tudja állapítani a másik egyedről a nemi érettsége és párzási készenléti állapota mellett, hogy mikor evett utoljára. Így elkerüli annak a kockázatát is, hogy ő legyen a másik vacsorája. Tehát az állatok többsége messziről megérzi, hogy érdemes-e közelednie  vagy sem.

Ez az embereknél sincs ez nagyon másként: bár furcsának tűnik, de párválasztásnál az ember is használja az orrát. A tanulmányok és a kísérletek azt muttatják, hogy a nők megérzik azokat a potenciális partnereket, akik genetikailag különbözőek és nagyobb az esély egészséges utódok létrehozására. A számtalan kérdés nyomán kiderült, hogy az emberek esetében is az illat rendkívül fontos szerepet játszott a párválasztásban: mint kiderült, a férfiak is bocsátanak ki feronomokat, amit a nők érzékelnek. Ez elsősorban az izzadtsággal távozik és növeli a vonzóerejüket  a nőknél.

A végeredmény nem éppen hízelgő: kiderült, hogy az emberek párválasztási szokásai is beilleszednek az emlősök szokásai közé, abban nem különböznek és mindaz, amit még köré építettünk, csak kissé módosítja az eredeti állapotot. S az is feltételezhető, hogy éppen a szaglásból alakult ki a csók. Vagyis kevésbé romantikusan megfogalmazva: nincs szükség csókra, elég ha használod az orrodat….