Magyar László nyomában a Kongó folyó mentén
Kongó-Moanda – Stanley baobab fája Bomában, a Kongó deltája Moandánál, a Jellala zuhatag Matadinál. A történeti és turisztikai helyszíneken helyi idegenvezetők várják az arra járó kongói, és elenyésző számú külföldi turistát. Előadásaikban eddig a Kongó folyó 1482-es felfedezőjét, Diego Cao portugál hajóst és Henry Morton Stanley felfedező nevét idézték.
Ma már tudják, hogy van egy rendkívüli életúttal rendelkező utazó-felfedező, akit illik belefogalmazniuk előadásaikba. Magyar László ugyanis 29 évvel Henry Morton Stanley előtt leírta a Kongó folyó és az Atlanti Óceán torkolatvidékét. Magyar az angolai Ambrizból, hat kabendai hajóssal 1948. május 9.-én indult útjára. Felhajózott az Atlanti- Óceán és a Kongó folyó találkozásáig, majd tovább követte a Kongó folyó útját, szigeteket, homokzátonyokat és víziló csordákat kerülgetve, az egykori Fáro-szongói – mai Jellala- zuhatagig, ahonnan visszafordult.
Szilasi Ildikó Hermina Afrika-kutató, antropológus, az Afrikai-Magyar Egyesület szakértője és Lantai- Csont Gergely fotográfus június eleje óta úton vannak, hogy Magyar László útvonalának egy részét Angolában és a Kongói Demokratikus Köztársaságban bejárják, dokumentálják. A kutatópáros Kongóban felkereste a Kongó folyó torkolatvidékét, amely egy katonatáboron keresztül közelíthető meg. Bomában, ’Dél-Afrika egyik legnagyobb egykori rabszolgavásárjában’ és környékén a rabszolgaság emlékhelyeit és emlékeit keresték, amelyek a szájhagyományokon át részben máig fennmaradtak. Utuk a muszorongó, a kongó és a jombe nép által lakott falvakon keresztül vezetett, ahogy Magyaré is egykoron. Jellala falut is felkeresték, ahonnan egy órás sétával érték el a lélegzetelállító Jellala vízesést, amelyről Magyar így írt: „Azért sokáig némán elmerülve néztem a felduzzadt habokat, melyek iszonyú sebtekben mindent elnyelni fenyegettek, és amelyek a folyóban elszórt kősziklákhoz ütődvén, hullámzó vizei nagy erővel hömpölyögtek a partokra. – Felséges munkája a természetnek, melynek láttára a halandó álmélkodva üdvözli a Mindenség alkotóját.” Kongói munkájukat Bas-Congo megyében Richard Poba, Kinshasában pedig a Mabaya és a Fwelo család segítették. „Nyolc éve járok Kongóba. Az a kulturális és természeti sokszínűség, ami Kongót jellemzi, páratlan és megunhatatlan. Sajnos a média legtöbbször a kelet-kongói konfliktusokról szól. Mi igyekszünk Kongó élvezhető, turisztikai látványosságokban gazdag, kellemesen izgalmas arcát is megmutatni!”- foglalta össze Szilasi Ildikó. „Az eldugott természeti látványosságok szépségét a kongói erdők rombolása tompítja. Mára az erdőirtások következtében az erdő megritkult. A lakosság faszén szükséglete óriási, ezért gyakran tovább tizedelik az erdőket, amelyekből a végén már csak bozótos puszták maradnak.”- tette hozzá Lantai-Csont Gergely.