Magyar László kéziratos útleírása még angolai tartózkodása alatt, 1957-ben jelent meg, Hunfaly János gondozásában. Sebestyén Éva a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában őrzött, eredeti Magyar László jegyzetekből dolgozott, ez alapján készítette el és adta közre a mű hiteles forrását, az eredeti alapművet. Az 1957-es és 2012-es kiadás összevetésével kiderül, hogy Hunfalvy János stilárisan átdolgozta a művet. A 2012-es kötetben Magyar eredeti szavait, szóösszetételeit olvashatjuk.
Kubassek János, a Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója, a könyv bemutatója szerint a mű jelenősége, hogy reálisabb képet nyújt Magyar Lászlóról, mint kutatóról, felfedezőről, s mint emberről. Hozzátette, hogy a kötet a magyar afrikanisztikának is nagy nyeresége lehet. Kubassek János beszédében nem mulasztotta számba venni azokat, akik napjainkig Magyar László örökségével foglalkoztak. Így megemlékezett Krizsán Lászlóról, Thirring Gusztávról, Hunfalvy Jánosról, Judith Listowelről többek között. Az igazgató úr kiemelte Szilasi Ildikó Hermina és Lantai-Csont Gergely munkásságát is. A szerzőpáros 2012 nyarán közel két hónapot töltött Angolában és Kongóban Magyar László nyomában. Kubassek úr felhívta a figyelmet a 2013. május végéig látogatható Közel Afrikához című kiállításra, valamint a szeptember 6-án megrendezett konferenciára is, amelyhez a fiatal kutatók „gyönyörű hozzájárulást tettek és kiváló előadást tartottak”.
(http://www.balassikiado.hu/product.php?id_product=730).
