Roncsolták-e Evita Perón agyát halála előtt és ebben mi a szerepe egy magyar orvosnak?
Roncsolták-e Evita Perón agyának egy részét röviddel a halála előtt, hogy a betegségével kapcsolatos fájdalmakat enyhítsék és egyben harcias viselkedését tompítsák? A kérdés újra vita tárgya Argentínában, miután egy idegsebész tanulmányában ismertette az általa feltárt tényeket.
Az argentin származású amerikai idegsebész, Daniel Nijensohn, a Yale egyetem professzora kutatási eredméneit a nagy tekintélyű amerikai Neurosurgical Focus kiadványban tette közzé.
Ezzel újra fellángoltak az Evita és Juan Perón körüli heves viták: Evita Perón ily módon történő brutális személyiségváltoztatása nem először került a figyelem közzéppontjába. Aligha volt a történelemben – de Argentinában biztosan nem – olyan személyiség, amely annyi dícséretet vagy bírálatot, szeretetet vagy gyűlöletet keltett, mint a peronizmus atyjának, Juan Domingo Perónnak második felesége, a legendássá vált Evita Perón.
Amikor 1933-ban méhnyakrákban meghalt, mindössze 33 éves volt, és halála addig nem látott nemzeti gyászt váltott ki. Hívei napokon át városszerte zokogtak és a holttestet titokban kellett eltávolítani a nyilvános ravatalról, nehogy tömeghisztériává terebélyesedjen a temetése. Bebalzsamozott holttestét 1955-ben a Perónt megdöntő katonai rendszer ellopta és egészen 1970-ig titkos helyen őrizte. Amikor újra nyilvánosságra került a holttest, hívei megdöbbenve látták, hogy hiányzik egy újja. Ez aztán újabb találgatásoknak adott teret: ki és miért vágta le és vitte el a halott Evita kezének egyik újját?
S amikor végső nyugovóra helyezték, az sem maradt észrevétlen esemény és ádáz viták tárgyává vált. Példaként: a szegények és elnyomottak Evitája hogyan nyugodhat Buenos Aires legdrágább és legelegánsabb temetőjének egyik kriptájába, még akkor is, ha a Duarte család tagja és jár neki a családi sír?
A halála óta eltelt több mint hatvan év nem tompította a személye körüli vitákat és a nem először kapott szárnyra a hír a lobotomíáról, s ez ugyancsak újraélesztette az Evita-jelenség körüli pezsgést.
Daniel Nijensohn tehát azt állítja, hogy bizonyítéka van a brutális személyiségmódosító agyműtétről és hogy ezt maga a férj, Juan Domingo Perón rendelte volna el. Nijensohn először 2011-ben nyilatkozott ebben a témában és szerinte a műtétet 1952. májusában vagy juniusában végezték el. Ekkor Evita már a méhnyakrák utolsó stádiumában volt, nehezen enyhíthető fájdalmakkal és röviddel a beavatkozást követően, julius 26-án elhunyt. Mint írja, ebben az időszakban a lobotomia a nagy fájdalmak enyhítésének bevett módszere volt.
Az ok azonban szerinte nem csak a fájdalom enyhítése volt, hanem az is, hogy Evita, annak tudatában, hogy elkerülhetetlen a halála, radikálisan harciassá vált. Ami kiváltotta a lobotomia bevetését, az az volt, hgy 1951-ben fegyvereket vásárolt Bernardo de Holanda hercegtől és a munkásmilíciákat akarta kiképezni, felfegyverezni vele. Ez már sok volt a peronizmusnak …
S ekkor engedett az orvosok ajánlásának, nhogy ezzel felesége harciasságát, hevességét megfékezze és nem utolsó sorban elkerülje a peronizmus két szárnyán belll kirobbani készülő, polgárháborús helyzetet eredményező ellentéteteket. A műtétet pedog James L. Poppen bostoni idegsebész végezte el – bár ő személyesen soha nem említette ezt a beavatkozást, a környezete tudott róla.
A történetről először egy Argentinában élő magyar idegsebész, George Udvarhelyi beszélt, aki 2005-ben egy interjúban azt állította, hogy részt vett Evita lobotomia műtétjén. Udvarhelyi 2010-ben meghalt, de Nijenson szerint az állítása igaz. Ezt támasztja alá a chilei műtősnő, Manena Riquelme is, aki Poppen műtétjein gyakran segédkezett.
A peonizmus hívei Argentinában ezzel szemben azt állítják, hogy Nijensohn célja a tanulmánnyal a peronizmus lejáratása. Ha ilyen műtét történt volna, akkor erről tudnánk, mondják. Talán az az érvük a leghelytállóbb, hgy Juan Domingo Perón ennyire nőt nem szeretett még előtte és utána sem, így aligha lehetséges, hogy az imádott Evitát egy ilyen brutális műtétnek alávetesse. Az azonban igaz, hogy aggódott Evita fegyvervásárlása miatt, de Perón ennek ellenére soha nem bántotta volna.
Azok a beavatkozási nyomok pedig, amelyeket Nijenson bizonyíétékként mutta be, a balzsamozásból is származhatnak. María Eugenia Álvarez, az asszony, aki Evitát élete utolsó időszakában ápolta és segitette, soha nem tágított mellőle, azt állítja, hogy ilyen műtét nem volt. Szerinte ,,a történet az angol-szász hegemóniára törekvő mediumoknak szól, akiknek időről időre szükségk van egy szaftos botrányra, hogy megkeressék a szükséges nyereségüket”.