Öt év a pokolban. Hogyan lett drogcsempész Peruban egy magyar férfi?

Mosolyogva és könnyek közepette ölelte meg édesanyját és nővéreit a 31 éves férfi. Letöltötte a büntetését, és hála a Magyar-Latin-Amerikai Egyesületnek, hazajöhetett Peruból.

József kálváriája 2009-ben kezdődött: szűkös anyagi körülményei miatt úgy döntött, hogy csempésznek áll. Hollandiából kapott egy különleges ajánlatot: ha aranyat hoz át Peruból Amszterdamba, akkor 8000 dollár (2.2 millió forint) üti a markát. A férfi igent mondott, és kirepült Limába.

• Itt jött a meglepetés, mert amikor megkaptam a csomagot, akkor egyből rájöttem, hogy ez nem arany, hanem kábítószer. Azonnal ki akartam szállni, rettentő rossz érzésem volt. Tudtam, ha kiöntöm, vagy megszabadulok az anyagtól, akkor végeznek velem, egyszerűen kinyírnak. Ettől még jobban megrémültem, és úgy döntöttem, hogy megcsinálom a balhét. A felszállásig még két nap volt hátra. Ez a 48 óra idegeskedéssel telt. Aztán simán átmentem az ellenőrzésen, és már bent a repülőtéren nézegettem a kirakatokat, amikor az egyik rendőrnő rám mutatott, és kiemeltek a tömegből. Szétszedték a csomagomat, és természetesen megtalálták a kábítószert. – mesélte József.

Józsefet ezután a Dirandróra vitték, ez a Perui Rendőrség Kábítószerellenes Osztálya. Felvették a jegyzőkönyvet, és pár hét alatt megszületett az ítélet. A szokásos 6 év 8 hónap börtönbüntetést kapta.

• Nagyon nehezek voltak a körülmények. Az elején csak egy matracot kaptunk és egy kis vizet. A börtönben a maffia az úr, mindenért fizetni kell, a helyért, ahol alszol, az ételért, a ruháért, a cigarettáért, a tisztálkodó szerekért. Ha nincs pénzed, akkor halott ember vagy. Az őrök is korruptak, ha van elég pénzed, akkor bármit behoznak neked, volt olyan is, aki fegyvert szerzett tőlük. A maffiával nem lehetett újat húzni, ha nem azt csináltad, amit ők mondtak, akkor megvertek, vagy megkínoztak. A legjobban azokkal bántak el, akik kábítószert vásároltak a maffiatagoktól és utána nem fizették ki. Volt olyan, akinek partvisnyelet dugtak a végbelébe, de olyat is láttam, hogy törölközőt csavartak a fejére és vizet öntöttek rá, amikor levegőt akart venni. Állandóak voltak a verekedések is – mondta József.

József arról is beszélt, hogy egy héten csak egyszer kaptak húst, a menü rizs és bab volt minden nap. De a magyar raboknak van egy támaszuk Peruban, ő pedig Körömi Mária szociális munkás, a Magyar-Latin-Amerikai egyesület munkatársa. Rendszeresen látogatja a rabokat, segít nekik, papírokat intéz és szó szerint tartja bennük a lelket.

• A Marcsinak rengeteget köszönhetünk, mindig bíztatott minket, hogy ne adjuk fel, és ne csináljunk hülyeséget. Miatta lehetek most itt, hiszen az ő segítségével engedtek ki hamarabb.

József azt mondja, megbánta, amit tett, megpróbál új életet kezdeni, most munkát keres, és bármennyire is nehéz lesz, megpróbál tiszta lappal indulni. Azt kérte, hogy a következő mondatokat szó szerint idézzük tőle.

• Nem ajánlom senkinek, hogy egy ilyen vállalkozásba belefogjon. Nem érte meg! És nem csak a börtönkörülményekre gondolok, hanem arra, hogy mit veszíthet el az ember az évek alatt. Én elveszítettem mindent, a családomat, a barátnőmet, a munkámat, szóval mindenemet. Ami eddig volt, az már nincs.

Jelenleg Peruban még négy magyar ül kábítószercsempészés miatt, Dél-Amerikában körülbelül harmincan. Ők átlagosan 5-15-év börtönbüntetést kaptak.