Hispaniola: A karibi sziget, két apró ország nagy gondjával
Kuba után a Karib-tenger második legnagyobb szigetén, Hispaniolán két ország osztozik, a Dominikai Köztársaság és Haiti. Míg az előbbi napjainkban a Karib-térség, sőt Közép-Amerika második legnagyobb gazdaságával büszkélkedhet, addig a ma szinte kizárólag Afrikából behurcolt egykori rabszolgák leszármazottai által lakott Haiti – amely egyébként 1492-ben az Újvilág első európai településének adott otthont és 1804-ben latin-amerikai országként elsőként rázta le a gyarmati igát – az elmúlt évtizedekben a térség tartósan legszegényebb államának cseppet sem megtisztelő címével büszkélkedhet.
A Karib-térség első fekete köztársaságának 9 milliós lakosságának majdnem egy harmada ma bevándorlóként él az USA-ban, Kanadában, Kubában, Franciaországban és természetesen a legnagyobb haiti közösségnek, az országgal szomszédos Dominikai Köztársaság ad otthont. Idáig minden rendben is volna, azonban a Dominikai Köztársaság alkotmánybírósága által elfogadott új idegenrendészeti törvény szerint az országban élő és dolgozó külföldieknek számos szigorú feltételnek kell megfelelniük, ha el akarják kerülni, hogy kiutasításukat. Történetesen a Dominikai Köztársaságban letelepedett külföldiek 87%-a Haitiből érkezett, és számuk egyes források szerint ma csaknem megközelíti az egymillió főt.
A haiti közösség – nem egészen tévesen – az új idegenrendészeti jogszabályokat kifejezetten a sziget szegényebb harmadáról érkező bevándorlók elleni lépésként értékeli, hiszen a haiti migránsokat a dominikai hatóságoknak elég egyszerűen „áttenni” a hátáron, míg más nemzetek bevándorlói esetében a deportálás korántsem ilyen egyszerű.
Az emberi jogi megfontolásokon túl, a Dominikai Köztársaságban élő haiti bevándorlók az ország gazdaságában is fontos szerepet játszanak. Olyannyira, hogy a hatvanas évektől kezdve a Haitit kormányzó Duvalier családnak Dominika, különböző kétoldalú megállapodások keretében, komoly pénzeket fizetett a Haitiről a Dominikai Köztársaságba „exportált” mezőgazdasági munkások ezreiért.
Az ENSZ felmérései szerint 2012-ben a dominikai mezőgazdasági szektorban dolgozók 18- és az építőiparban alkalmazottak 29%-a haiti származású volt, még a kereskedelemben 5,4, a vendéglátóiparban 3,7, a kézműiparban pedig 2,6%-os a haiti bevándorlók aránya. A BBC Mundónak nyilatkozó Miguel Ceara Hatton dominikai közgazdász szerint az országban alkalmazott közel négymillió aktív dolgozó 7%-a haiti származású.
Egyfelől a dominikai bevándorlási reform pártolói szerint a haiti bevándorlók nagy terhet jelentenek az ország szociális ellátórendszere számára, másfelől viszont tény, hogy a mezőgazdasági szektorban és az építőiparban a „megélhetési bevándorló” haitik adják az olcsó munkaerő derékhadát. A rendezetlen idegenrendészeti státuszú haiti bevándorlókat ugyanis előszeretettel alkalmazzák a dominikai munkaadók, mivel papírok híján a migránsokat az átlagos dominikai bérének alig feléért lehet dolgoztatni. A bevándorlóknak nincsen más választásuk, a munkaadóknak pedig kifejezetten előnyős a jól teljesítő, ám olcsó munkaerő.
Minden bizonnyal azonban a bevándorlási reform Haitit érinti majd a legérzékenyebben, mivel az ország GDP-jének mintegy negyedét a Dominikában dolgozó állampolgárok által hazaküldött források adják, így egy esetleges tömeges deportálás esetén a térség legszegényebb gazdasága csak tovább süllyedne a nyomorba.
A Dominikai Köztársaságban élő haiti állampolgárok szerdáig kaptak időt idegenrendészeti státuszuk rendezésére, amit most egy 45 napos türelmi időszak követ, amely során a hatóságok azt vizsgálják majd, hogy megfelelnek-e az előírásoknak a bevándorlók által benyújtott papírok. A szerdai határidő lejártáig 275 000-en igényeltek letelepedési engedélyt, azonban a jegyzékbe vett haiti bevándorlók most azt kockáztatják, hogy amennyiben az általuk benyújtott dokumentumok nem felelnek meg az előírásoknak, a hatóságok bármikor letartóztathatják és deportálhatják őket.
Papíron dominikai alkotmánybíróság sokat vitatott 2013-as döntése alapján azok a külföldiek, akik nem tudják megfelelő dokumentumokkal bizonyítani, hogy legálisan tartózkodnak az országban, most rendezhetik státuszukat, ami elvben a már a Dominikai Köztársaságban született gyerekeik számára is biztosítaná az állampolgárságot. A gyakorlatban azonban a kép gyökeresen másként fest, ugyanis számos, egyébként akár már a hatvanas évek óta az országban tartózkodó bevándorló, annak ellenére, hogy több évtizede dolgozott a Dominikai Köztársaságban sohasem rendelkezett formális munkaszerződéssel, így most letelepedési engedélyt sem igényelhet. Az új szabályozás pedig ezen bevándorlók – már a Dominikai Köztársaságban született – gyerekeit is megfosztja állampolgárságuktól, akik így a szó szoros értelmében otthontalanná váltak.
Az ENSZ és a Karib-tengeri Közösség (CARICOM) arra hívta fel a dominikai kormány figyelmét, hogy a jelenlegi idegenrendészeti szabályozás második és harmadik generációs haiti migránsok ezreit teszi hazátlanná és nem mellékesen a több évszázados dominikai haiti közösség létét veszélyezteti. (Fotó:AFP)