A lázadók bekavarhatnak a pakisztáni-kínai nagy összeborulásba

Még Pakisztánban tárgyalt pár napja Xi Jinping  (Hszi Csin-ping) kínai elnök, amikor rakétatámadás érte a Beludzsisztán tartományban lévő Pasni repülőterét. Márpedig ez a légi kikötő Gwadar közvetlen szomszédságában van. Gwadarban pedig egy tengeri kikötő van, amelynek fejlesztésébe, bővítésébe és mélyítésébe dollár milliárdokkal száll be Kína. A Gwadar projekt is része annak a 46 milliárdos szerződés csomagnak, amelyről a kínai elnök pakisztáni látogatása alatt állapodtak meg. Gwadar az Arab-tenger partján van, vagyis stratégiai fekvésű. Közel van a Hormuzi-szoroshoz és Gwadarból szabad az út az Indiai-óceánra. Kína innen szállítaná tovább a Közel-Keletről érkező olajat szárazföldi vezetéken. Így le lehet rövidíteni a tankhajók útját és nem kellene érinteni a Malaka-szorost, amelyet Indonézia vagy Malajzia, konfliktus esetén le tud zárni. Csakhogy épp a mostani rakétatámadás jelezte, hogy Beludzsisztán sem biztonságos. Ez Pakisztán legelmaradottabb tartománya, ahol több törzsi fegyveres csoport is harcol a központi kormány ellen. És gyakran választanak gazdasági célpontokat. Pár hete például húsz munkást öltek meg, akik egy útépítésen dolgoztak. A támadást azzal indokolta a magát Beludzsisztáni Felszabadítási Frontnak nevező csoport, hogy a munkások a szomszédos Szind tartományból jöttek, vagyis „idegen megszállónak” minősülnek. Ahhoz tehát, hogy a kínai-pakisztáni kapcsolatokat élénkítő és stabilizáló vezetékek, vasutak és országutak betöltsék szerepüket, stabilizálni kellene a tartományt. De ez a pakisztáni hadseregnek az északnyugati országrészben sem sikerült, ahol a tálibok főhadiszállásai vannak és ahol ugyancsak törzsi alapon szerveződik a kormány ellenes fegyveres harc. Kérdés, hogy hajlandó-e és tud-e Kína olyan típusú segítséget is nyújtani Pakisztánnak, amely hozzájárulhat a Beludzsisztánon át vezető gazdasági korridor biztonságának megteremtéséhez. (fotó:AFP)