Akik rettegésben várják a feltámadást

A különböző keresztény egyházak sok ezer híve ünnepelte Jeruzsálem számos templomában és zarándokhelyén a feltámadás napját vasárnap.  Fuád Tual jeruzsálemi latin pátriárka, a Szentföld legmagasabb rangú római katolikus egyházi méltósága Húsvét vasárnap a Szent Sír bazilikában megtartott miséjén a szenvedés és háború sújtotta Közel-Keletről szólt, bátorságra biztatva a hívőket.

“Minden nap tragikus események tanúi vagyunk a Közel-Keleten, amelyek szinte a kálvária kortársaivá tesznek minket” – mondta a főpap.

“Temessük Jézus sírjába világi hajlamainkat, ellentmondásainkat, vallási megosztottságunkat, ellenségeskedésünket, hitünk hiányát és félelmeinket” – hangsúlyozta. “Ebből a sírból fény és béke árad. És ma innen, a viharvert Szentföldről ismét fénynek és békének kell áradnia!” – tette hozzá a pátriárka. Fuád Tual úgy vélte: a Közel-Keleten élő keresztények arra hivatottak, hogy “mindenen túl a remény jelei legyenek”, noha a helyzet okot adhat a csüggedésre is, hiszen keresztények tízezrei menekültek el otthonaikból Irakban és Szíriában az elmúlt évben az Iszlám Állam és más dzsihádista csoportok előrenyomulása miatt. “Bizonytalan, sőt felfoghatatlan a jövőnk ebben a térségben és a világban, de nem szabad félni: Krisztus biztosított minket, hogy az idők végezetéig mindig velünk lesz” – jelentette ki a keresztény vallási vezető.

Jeruzsálemben nemcsak a hagyományok szerinti Szent Sírnál ünnepeltek, vasárnap napkeltekor mintegy ezerötszáz, a világ minden égtájáról érkezett zarándok gyűlt össze a városfalon kívüli Sírkert parkban is. Sokan ugyanis ezt a parkot tekintik Jézus valódi temetési helyének az ott található koponya alakú hegy és a szomszédságában álló üres sírbarlang miatt.Az Újtestamentum Jézus haláláról szóló részének ezt a lehetséges helyszínét csak a 19. században fedezték fel. A jelenlegi óvárosban található, a katolikus és a keleti egyházak által majd két évezrede Golgotaként tisztelt régi emlékhelyen elsőként Hadrianus császár emelt pogány szentélyt. Később Nagy Konstantin bizánci császár édesanyja, a kereszténnyé lett Szent Ilona anyacsászárnő a negyedik század első felében öthajós keresztény templomot készíttetett fölé. Ezt az építményt a keresztes korban hatalmasra bővítették, és napjainkra a megfeszíttetés és a feltámadás helyszíneként Jeruzsálem legfontosabb, “hivatalos” zarándokhelye lett.
A 19. században elsősorban azért kételkedtek eredetiségében, mert a zsidó hagyomány szerint a városfalakon belül nem szabad temetkezni, de amikor az 1967-es hatnapos háború után az izraeli régészek feltárták az óváros múltját, akkor a felszínre került leletek bebizonyították, hogy az ókori várfalak máshol húzódtak, a Szent Sír bazilika kívül esik azokon, és ezért valóban a kereszthalál helyszíne lehetett.

Félelemben élnek az emberek a szíriai Aleppóban, amióta az iszlamisták elfoglalták a közeli tartományi székhelyet, Idlibet, mégis sokan vettek részt a nagyheti istentiszteleteken és a sorozatos gránátrobbanások ellenére a virágvasárnapi körmeneten is.

 “A hit erősebb volt a félelemnél” – mondta el a szíriai város latin szertartású apostoli helynöke, Georges Abou Khazen a Pro Oriente Ökumenikus Alapítványnak.

A püspök szerint a konfliktus és a fenyegetettség soha nem látott egységbe kovácsolta a különböző szíriai keresztény felekezeteket, együttműködés van a plébániák és iszlám alapítványok között is.  Sok keresztény elmenekült, de a megmaradt fiatalok ösztönzés adnak a hitélet fenntartására – mondta.

Iraki menekültek és elűzöttek körében töltötte a Húsvétot Fernando Filoni bíboros, a Népek Evangelizációjáért vatikáni kongregáció prefektusa Ferenc pápa megbízásából. Az iraki Kurdisztán fővárosaként ismert Erbil városában a bíboros vezető helyi politikusokkal találkozott, akik arról biztosították, hogy örülnek a keresztények jelenlétének a régióban, és a keresztények “egészen elöl szerepelnek prioritási listájukon”.  Fernando Filoni elmondta a Pro Oriente Ökumenikus Alapítványnak, hogy az Iszlám Állam terrorszervezet térhódítása nyomán sok keresztény elveszítette muszlim szomszédjaiba vetett bizalmát, és attól félnek, hogy nem térhetnek vissza városaikba és falvaikba, és nem kezdhetik újra régi életüket.  Az a szóbeszéd járja, hogy az elhagyott házakat a szomszédok kifosztották, ezért sokan csak nemzetközi védelem mellett tudják elképzelni visszatérésüket egykori lakhelyükre – tette hozzá.