A vitát Martonyi János korábbi külügyminiszter vezette, mindkét oldalon két-két elemző érvelt 15 percben. A kérdésre igennel felelő Charles Crawford, Nagy-Britannia korábbi varsói nagykövete az orosz vezetés szerinte cinikus attitűdjéből indult ki. Nemcsak azt hangsúlyozta, mennyire nem számít Moszkvának a humanitárius veszteség, hanem hogy egy ilyen vezető, Lenin síremléke még ma is ott trónol a Vörös tér kellős közepén. Az emberéletre fittyet hányó Kreml most Ukrajnában gyilkol, márpedig Ukrajna Európa része. Miközben Európa saját problémáival, például az euróval küzd, a NATO és az Európai Unió nem egyezkedik Moszkvával. Oroszország nem csatlakozott ezekhez a szervezetekhez, hiszen akkor szimbolikusan lerombolta volna saját imidzsét, az orosz imperializmus eszméje sérült volna. Végül Crawford arra is rámutatott, mennyire szegényebbé válunk az egész ukrán válság és a szankciók miatt, miközben Oroszország támogatja az európai jobboldali pártokat.
Az elmúlt egy évben folyamatosan fasizmust kiáltó orosz vezetéssel kapcsolatban arra emlékeztetett James Sherr, a londoni Royal Institute of International Affairs elemzője, hogy korábban Moszkva egyetlen egyszer sem panaszkodott arra, hogy az ukránok bántalmazták volna az orosz ajkú kisebbséget. Tehát jelenleg Ukrajnában háború zajlik, ami ráadásul nem is róla, hanem a történelmi Oroszország visszaállításáról szól. Ahogy ezt maga Vlagyimir Putyin hirdette meg, és ahogy Szergej Lavrov külügyminiszter tavaly októberben a külföldi újságírókat és szakértőket tömörítő Valdaj klubban intette Moldovát és a balti államokat, figyeljenek az ukrajnai eseményekre. A közönségből érkező egyik kérdéssel kapcsolatban a NATO, illetve az Európai Unió és az Eurázsiai Gazdasági Unió formálódása közötti különbségeket emelte még ki. Míg az első kettő hosszú-hosszú évek alatt közös megegyezés útján jött létre, az utóbbihoz tulajdonképpen csupán az orosz elnök feltételeinek megfelelő államok csatlakozhatnak.
A fentiekkel ellentétes véleményt megfogalmazó prágai elemző, Vlad Sobell azzal ugyan egyetértett, hogy Ukrajnában jelenleg katasztrófa zajlik, de szerinte ezért Európa a felelős. Ahelyett, hogy a rendszerváltás után megegyeztünk volna Oroszországgal a biztonsági rendszerről, tulajdonképpen kiszorítottuk a térképről és belekényszerítettük az agresszor szerepébe. Tévesnek tartja azt az érvelést is, hogy az ukrán kérdés nem Moszkvára tartozik. Ha ez így van, akkor ugyanígy az Egyesült Államokra, Nagy-Britanniára és Lengyelországra sem tartozik. Szerinte Vlagyimir Putyinnak minden joga megvolt a Krím-félsziget annektálására, ha figyelembe vesszük, hogy a NATO katonai bázist tervezett Szevasztopolba. Miközben fel kellene hagynunk az orosz elnök démonizálásával, el kellene már végre kezdenünk komolyan támogatni Ukrajnát. Az eddig Kijevnek felajánlott gazdasági segítség mértéke szerinte nevetségesen kicsi. Végül hangsúlyozta, nem Moszkva, hanem Washington veszélyezteti az európai demokráciát és biztonságot, illetve kapcsolatait Oroszországgal.
Timothy Less, a Nova Europa elemzője szintén abból indult ki, hogy Putyin meg akarja védeni Oroszországot a Nyugattal szemben. Ráadásul nem is ő kezdte a mostani konfliktust, ő egy realista politikus, aki tisztában van azzal, hogy mindez számára és Oroszország számára is öngyilkosság volna. Szerinte Európa nem érti az oroszok viszonyát a demokráciához. Nem értjük, hogy bár kipróbálták azt az 1990-es években, de nem tetszett nekik, nem akarják, ők erős vezetést akarnak. Már pedig Putyin egy erős vezető a maga színpadiasságával és macsóságával együtt. Az egyik kérdésre pedig azt válaszolta, hogy Magyarországnak minden erejével arra kellene törekednie, hogy ne eszkalálódjon a konfliktus, nehogy regionálissá váljon.
A mintegy két órás tömény vita után szavazásra bocsátották a kérdést: ki szerint igen és ki szerint nem veszélyezteti Oroszország Ukrajna-politikája Európa stabilitását? A hallgatóság jelentős része az igenre szavazott.
Kép: Europress/AFP