“Bizonyos értelemben a túlélők be vannak oltva az ebola ellen, de rajtuk kívül a világon senki. Abban a kivételes helyzetben vannak, hogy közvetíteni tudnak a fertőzöttek és a nem fertőzöttek, valamint a helyi lakosok és a külföldi segélyszervezeti alkalmazottak között” – írja Zena Stein, a New York állami pszichiátriai intézet HIV-vírussal foglalkozó klinikájának munkatársa.
Minthogy a túlélők beszélik a helyi nyelveket és ismerik a helyi kultúrát, elképzelhető, hogy a helyi lakosok szívesebben fogadják el tőlük a segítséget, mint a külföldiektől, akikben esetleg nem bíznak, sőt az is előfordul, hogy elűzik őket, és elutasítják a gyógyítást – teszi hozzá.
A járványoknak a helyi közösségen belül való kezelése – mint például a dél-afrikai AIDS-ellenes kampány – hatékony abból a szempontból, hogy a túlélőkből gyógyítók, oktatók válnak, akik ráadásul oldani tudják a betegek megbélyegezettségét.
Az ebolát túlélők ápolóként való alkalmazásával állásokat is teremtenek, ami jótékony hatással lehet Fekete-Afrika gazdaságára, amely 3-4 milliárd dollár veszteséget szenvedett el a járvány kitörése óta.