A nagy testű emlősök eme családja – Anthracobunidae – csak Indiából és Pakisztánból ismeretes, korábban úgy hitték, a modern elefántok és tengeri tehenek ősei voltak. Földrajzilag mindez rejtélyt képezett, mivel az elefántok és rokonaik Afrikából, és nem Ázsiából ismertek.
A Pakisztánban és Indiában feltárt új fosszíliák azt sugallják, hogy az anthracobunidák ama apró tapírokkal állnak rokoni kapcsolatban, amelyek jól ismertek Pakisztánban, illetve, hogy a páratlanujjú patások nagy valószínűséggel Ázsiából származnak.
A kutatók szemügyre véve a stabil izotópokat és a csont alakját is kiderítették, hogy ezek az állatok valószínűleg a szárazon táplálkoztak, nagy testűek és nehézkes mozgásúak voltak, de figyelemre méltó időt töltöttek víz közelében, a modern rinocéroszokhoz és tapírokhoz hasonlóan.
Lisa Noelle Cooper, a vizsgálat vezetője szerint az anthracobunidák a szárazföldi állatokból kifejlődött gerincesek sok-sok ágának csak egyikét képezik, amelyek sekély vízi élőhelyen éltek és vaskos csontjaik voltak. Ezek a csontok talán ballasztként működtek, hogy ellensúlyozzák a test felhajtóerejét: hasonló csontszerkezet figyelhető meg a modern vízilovaknál, vidráknál, pingvineknél és kormoránoknál.
Erik Seiffert, a vizsgálat társszerzője szerint egyre több olyan bizonyíték halmozódik fel a kövületekből és a genetikai vizsgálatokból, amely azt sugallja, hogy az elefántok és tengeri tehenek őse Afrikában élt, ráadásul akkor, amikor a kontinens teljesen el volt szigetelődve, így az anthracobunidák ázsiai jelenlétét korábban igen nehéz volt megmagyarázni.
A vizsgálatról a PLoS One folyóirat számolt be.