Több mint egymillió évvel ezelőtt vízilovak haladtak át a mai Kenya északi részén egy sekély medencén, lábukkal időnként megkarcolva a homokos feneket. Most pedig kutatók megtalálták megkövesedett lábnyomaikat. Az újonnan azonosított leletek az első ismert nyomvonalak ősi fürdőző emlősöktől, ezzel csatlakoznak a korábban felfedezett nyomfosszíliákhoz, amelyeket dinoszauruszok, teknősök, krokodilok hagytak hátra.
A vízilónyomokat a kenyai Koobi Fora régióban fedezték fel, ez a Turkána-tó medencéjének részét képezi. A régiót tartják az emberi evolúció bölcsőjének, mivel a legidősebb homininafosszíliák némelyike itt került elő. A korai emberek talán szemtanúi is lehettek eme ősi vízilovak kiruccanásának, mivel homininalábnyomokat is felfedeztek ugyanazon geológiai felszínen, alig 70 méterre az állatokétól.
A Koobi Forában zajló legfrissebb ásatások többtucatnyi nagyméretű állatnyomot tártak fel, koruk az 1,4 millió évvel ezelőtti időszakra datálható. Többségüket a jelek szerint egy négyujjú állat „fenékjárása” hagyta hátra a sekély vízben – mondja Matthew Bennett, a vizsgálat vezetője. A nyomok méretéből és formájából ítélve úgy hiszik, a jégkorszak alatt kihalt Hippopotamus gorgops faj kifejlett és fiatal példányai, meg talán a Hippopotamus aethiopicus törpevízilófaj hagyta hátra.
Akkoriban a Turkána-tó területe jóval termékenyebb volt napjainkénál. A félszáraz környezetben sok-sok sekély medence és csatorna terült el, mindegyik nagyobb tavakat táplált, emellett változatos növény- és állatvilág volt jelen. A vízilónyomok, úgy tűnik, finom homokban és iszapban képződtek a sekély vízben, majd durvább homokréteg fedte be őket, valószínűleg egy kisebb áradás folyamán.
A kihalt állatok összehasonlító vizsgálatához szemügyre vettek két nílusivíziló-tehenet (Hippopotamus amphibius) egy philadelphiai akváriumban. Víz alatt a nílusi vízilovak a testük alá hajlított lábbal siklanak, alkalmanként egy-egy lábbal súrolva a tartály alját, csak ujjaikkal hozzáérve. Néha a vízfelszín felé lódulnak, az elrugaszkodáshoz mindkét hátsó lábukat használják. A kutatók szerint az ősi nyomok ezeket a mozgásformákat tükrözik.
Bennett úgy véli, hogy egyéb úszó emlősök nyomát is fellelhették már, csak nem ismerték fel eredetüket. Ezek a nyomok ugyanis nem formálnak olyan egyértelmű szekvenciákat, mint a szárazföldiek.
Szerinte a nyomok sok mindent elárulnak az emlősök mozgásáról a közel zéró gravitációs környezetben, és azt is elárulják, a “fenékjárás” különféle típusai hogyan őrződnek meg nyomokként. Mindez pedig segít feltárni és értelmezni a jóval nagyobb testű kihalt állatok – úgymint dinoszauruszok – hátrahagyta úszásnyomokat.
Az eredményeket a Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology folyóirat közölte.