Tüdőkapacitás teszi a csodafutót Afrikában

Kanadai kutatók összemérték a kenyai csodafutók adatait a skandináv maratoni futókkal, és meglepődtek. Abból indultak ki ugyanis, hogy a kenyai csodafutók gyerekkorukban futva jártak iskolába 2000 méter magasan. Napi 2-10 kilométer futás a felföldön, ahol ritkább a levegő, nyilván erős tüdőt eredményez. Megvizsgálták a tüdő kapacitását, a hemoglobin oxigén felvételét, a szívritmust. És mit találtak? Semmit! Ugyanolyanok az adatok Skandináviában, mint Kenyában. De akkor miért nyernek mégis szinte minden futószámban 800 méter felett az afrikai csodafutók? Mert remekül “harmonikáznak”!- adta meg a választ egy francia orvos-edző, akinek tanítványa olimpiai érmet szerzett. Mit jelent ez? Azt, hogy az Afrikán kívüli futók igyekeznek egyenletes tempót felvenni, és aztán a végén hajráznak, hogy nyerjenek. Az afrikai futók nem! Nem egyenletes tempóban futnak: hol gyorsítanak, hol pedig lassítanak, hogy lerázzák a vetélytársakat. Minthogy így futottak gyerekkorukban is, számukra ez nem okoz gondot. A tüdejük alkalmazkodik a versenyhez, míg az Afrikán kívüli versenyzők egy idő után levegő után kapkodnak! A francia orvos-edző szerint ez a kenyai és más afrikai csodafutók titka. Az mindenesetre tény, hogy az elmúlt 25 évben az olimpiákon és más világversenyeken csakis afrikai versenyzők nyertek a hosszútáv futószámokban talán azért, mert jól “harmonikáztak”…