Az újonnan felfedezett fosszília a mérgessiklóféléket (Elapsidae) – úgymint kobrák, kraitok és tengeri kígyók – demonstrálja és mintegy 25 millió éve élt Afrikában – mondja Jacob McCartney, a vizsgálat vezetője. A csapat a tanzániai Rukwa-hasadékvölgyben vizsgálódott az utóbbi egy évtizedben, hogy megismerje a Nagy-hasadékvölgy környezeti változásait.
A mérgessiklófélék a kígyók nagyobb csoportjához, a siklófélék (Colubridae) családjához tartoznak. Aktív zsákmányszerzők, sokféle módszert – többek között mérget – használnak a préda elfogásához és megöléséhez. Az eddigi siklófélék fosszíliái 50 millió évesek voltak, de a kutatók nem számítottak arra, hogy az afrikai kígyófauna ilyen nagy részét alkothatták 25 millió évvel ezelőtt, mivel Európában és Észak-Amerikában jóval később váltak dominánssá.
„Az oligocén időszakban – 34-23 millió évvel ezelőtt – azt várnánk, hogy a faunát óriáskígyófélék (Boidae), azaz boák és pitonok uralták. Ezek általában a kivárós, zsákmányukat megfojtó ragadozók, melyek elbújnak és lesből csapnak le a gyanútlan áldozatra” – magyarázza McCartney.
Az új tanulmány egy afrikai óriáskígyó legidősebb fosszíliáját is leírja. Ezt az új fajt Rukwanyoka holmani névre keresztelték, a nem elnevezése a Rukwa régióra utal a kígyó szuahéli elnevezésével egyetemben, míg a fajnévvel J. Alan Holman paleontológus és mentor előtt tisztelegnek.
A csapatot azonban igencsak meglepte, hogy a feltárt fauna jóval több siklófélét foglalt magában, mint óriáskígyót. Eme kígyóknak az elvártnál nagyobb koncentrációja azt sugallja, hogy a lokális környezet egyre nyitottabbá és szezonálisan szárazzá vált (a korábbi kutatások szerint Afrikában jóval korábban, mint a világ egyéb területein), így sokkal lakhatóbb lett a zsákmányukat aktívan vadászó kígyóknak, melyeknek nem volt szükségük búvóhelyekre.
Nancy Stevens, a vizsgálat társszerzője szerint az eredmény megerősíti ama elméletet, miszerint a tektonikus aktivitás a Nagy-hasadékvölgynél meglepő módokon segítette elő az állati élőhelyek kialakítását. A fosszíliák alapvető eltolódást sugallnak az aktívabb, potenciálisan mérges kígyók túlsúlya felé, ami egyben nagyon eltérő nyomások alá is helyezte a lokális faunát.