Dahbi Abdelazizt sok szál kötötte már eddig is hazánkhoz. A Budapesti műszaki egyetem építőmérnöki karán tanult, Magyarországon ismerte meg feleségét, és gyermekei is magyar állampolgárok. Máig kiválóan beszéli nyelvünket. Pedig már régóta nem él hazánkban. Budapest után a franciaországi Lille-ben tanult, majd hazatért Marokkóba. Pályafutását a casablancai Hassania és a rabati Mohamedia egyetemeken mint oktató kezdte, utána 12 éven keresztül vezette Marokkóban a közlekedési és épitőipari minisztérium kutatóintézetét, majd 20 éven át irányította a GCR (Grands Chantiers Routiers) és a BITUMA (Bitumes et applications) vállalatokat. Számos egyesület, vállalati igazgatótanács, tagja. Dahbi úr az új állampolgársági törvény alapján kérelmezte külhoniként a magyar állampolgárságot. Az ünnepélyes eskütételre a rabati magyar nagykövetségen került sor, az eskü szövegét Szabó András konzul olvasta fel. Az eskütétel után az Afriport kérdésre Dahbi úr annyit mondott, nem készült nagyobb beszéddel, de nagyon meg van hatva, hiszen ő lélekben már harminc éve magyarnak érzi magát, és nagyon örül, hogy ezt választott hazája is elismeri, és immár magyar állapomlgárként folytathatja munkáját hazánk és Marokkó kapcsolatainak erősítésén.