Ma visszatértünk Kikwatamigóba, ahol a nővérke bicegve fogadott, a hétvégén balesete volt. Két testvérével együtt ültek a motoron, megcsúsztak, ő úszta meg a legszerencsésebben, „csak” a két térde horzsolódott le, mondjuk az elég csúnyán. A két bátyja töréssel és zúzódással kórházba került. Dr. Gyuri azonnal nekilátott és bekötötte Gladys sebeit, majd a traumatológiai ellátás folytatódott, a kis Ketra libbent be, ő ismét új kötéssel távozott, ahogyan a baleseti sérült férfi is. Dr. Robihoz visszajött kontrollra az előző héten operált tályogos nő, nagyon szépen gyógyul a sebe. Egyre nagyobb számban térnek vissza a gyógyult és javuló belgyógyászati és operált betegek, ilyenkor büszkén mutatják egymásnak az orvosok a „műveiket”. Nagy öröm is ez, tényleg úgy érzi az ember, hogy van értelme a munkájának. Ez az éghajlat, a kórokozók sajátosságai és a meglehetősen hiányos higiénés viszonyok tükrében még nagyobb sikernek számít. a rendelésre eljött a helyi vezető, Charles kisfia is, akit köhögés miatt hozott be az apukája. A kórtörténet és a vizsgálat eredményei viszont maláriára utaltak, melyet az aprótűszúrással járó teszt igazolt is, így rögtön meg is kapta a gyógyszert. Azon a területen vagyunk, ahol a malária fajtái közül a falciparum jellemző, mely a malária legveszélyesebb típusa, így a korai diagnózis és kezelés jelentősége különösen fontos. Egyre több betegen látjuk a hagyományos gyógyítás nyomait, apró vágások hegei a bőrön. Rákérdeztünk, mennyire elterjedt ez a fajta módszer. Sok helyi a hagyományos orvoslással kombinálva gyógyul. Minket is érdekelt, ezért megkértük dr. Koojót, hogy vigyen el minket egy közeli sámánhoz.
Úttalan utakon jutottunk el a kis fűtetős házikóhoz, hamarosan megérkezett a Sámán is. Kis növésű, középkorú, nyolcgyermekes családapa. Rögtön mutatja is az állami diplomáját, és a kamarai tagsági könyvét is – nem holmi álsámánról van szó!:) A hegy szellemeinek üzenetét közvetíti a páciensek felé, a vaksötét kis viskóban, csörgődob őrült ritmusára, kellemes mentolos illatban. Dr. Gyurinak pl. villámcsapás vagy kígyó marása általi halált jósol (netán mindkettő egyszerre?), de ha visz másnap reggel 7-kor vagy 9-kor (sem előbb, sem később) áldozati csirkét – pontos paramétereket megadva, tehát csak helyi, bunyorói szárnyas jöhet számításba és kizárólag vörös színű, akkor leveszi az átkot. Dr. Gyuri úgy dönt, neki ez a halálnem teljesen megfelel, így nem áll neki este bunyorói csirkét kergetniJ
2013. december 5. Mbarare
A sámán bosszúja kísért minket reggel, hatalmas zuhé formájában, reggeli után bennragadunk a házban, zúg a trópusi eső. Nagy nehezen csendesedik, de hiába várjuk a sofőrünket, csak nem érkezik. Alternatív rendelési helyszínen kezdünk el gondolkodni, el is kezdtem telefonálni, de a nagy eső miatt a hálózat sem működik, majd végre befut Richard, a sofőr, kiderül, hogy lemerült az akkumulátor. A kalandos reggel után kissé késve indulunk Mbararébe, ahol a helyi iskola termében dolgozunk. Éppen kitört a nyári vakáció, februárig élvezhetik a diákok a sulimentes napokat. Dr. Anna első kisbetege egy tovakúszó gennyes gyulladásos kisfiú, nagyon csúnya sebekkel. Gyorsan bekötözte, antibiotikumos kezelés nélkül a gyulladás az egész testén elterjedt volna. Rengeteg maláriás esettel találkoztunk, újabban a fülből vesznek az orvosok vért a teszthez, kevésbé fáj, ez főleg a gyerekek esetében fontos. Ugandában a 35 milliós lakossághoz képest kiemelkedően magas az árvák száma, két millió kisgyerek nő fel szülők nélkül. A gyerekek 20-40% pedig alultáplált, ma is jött hozzánk egy újszülöttnyi méretű majd’ egyéves kislány. A malárián kívül ma is főleg nemibetegségeket, felső-légúti megbetegedéseket, elfertőződött sebeket én nőgyógyászati-panaszokat kezeltek fáradhatatlanul az orvosok. Bárányhimlős kisgyerek is érkezett, ő kapott lázcsillapítót, érdekes látvány a barna bőrön lévő himlő. A sötétedés miatt öt órakor abba kellett hagynunk a rendelést, mivel áram nincs az iskolában. A mai rendelésről lecsúszott betegeknek megígértük, hogy holnap visszajövünk. A munkának azonban nincs még vége, vacsora után dr. Robihoz házhoz érkezett egy komplett család kivizsgálásra. A gyerekek lufi és némi gyógyszer újdonsült tulajdonosaként távoztak.
2013. december 6. Mbarare és Mikulás
Reggel motoszkálásra ébredünk, az ajtót kinyitva egy kis kupacba botlunk: a trópusokat sem hagyja ki a Mikulás! J A fiúk bőröndjéből előkerült Balfi ásványvíz, dobozos sör, sűrített tej (!) alkotja a csomagot. Virgács szerencsére nem érkezett, de Anna és az én mikulásomnak hála a csokimikulás és cukorka sem maradt el. A szállásunkon elkezdődött a karácsonyi dekorálás, műfenyőkkel, égősorral. Bizarr látvány a pálmafára csavart karácsonyi girland. Mbararába érve az iskolaudvar tele egyenruhába öltözött diákokkal, ma van az évzáró ünnepség. A gyerekek nagy csendben hallgatták az igazgató beszédét, furcsa volt, hogy nem kellett a rend fenntartásával foglalkoznunk – más napokon tízpercenként kell csendre inteni és kitessékelni a türelmetlen betegeket. Érdekesség, hogy sok fiatal, egészségesnek tűnő beteg fülzúgásos panasszal érkezik, és a vizsgálat során kiderül, hogy betegségük hátterében magas vérnyomásproblémák állnak. Sok epilepsziás beteggel is találkozunk. Délután kettőkor hatalmas eső zúdult a bádogtetős tanteremre, kiabálnunk kellett, egymás hangját sem hallottuk. Fogyott a maláriateszt ma is, sajnos sok pozitív eredménnyel. Dr. Anna egy születési rendellenességgel született fiatal nő elfekélyesedett lábát ápolta hosszan, majd további kötözéseket végzett, nőgyógyászati eseteket kezelt. Dr. Gyurihoz nemibetegek, maláriások érkeztek sorban. Dr. Robinál sok érdekes fül-orr-gégészeti eset jelentkezik, ritka kórképek sora. Az orvosok ma is 150-170 beteget láttak el. Az autónk ismét bemondta az unalmast, lemerült megint az akkumulátor, nagy nehezen sikerült a faluból szerezni egy másikat, dr. Gyuri segített a helyieknek a reparálásban. A nagy eső megtette a hatását, nagy sártócsákat kerülgetve, néha beletoccsanva, hosszú úton jutottunk haza.
2013. december 7. Bugambe
A sámán ma is kísért: Bugambe felé felázott az út, vissza kellett fordulnunk és nagy kerülővel, egy másik úton közelítettük meg a falut. Egy helyen ki is kellett szállnunk, hogy a kocsi könnyebben átjusson a sártengeren. Gyönyörű teaültetvények mellett haladt az utunk, sok helyi dolgozik a földeken, legalább van munkájuk. Mai rendelésre először egy tizenhét gyermekes családapa érkezik két kicsi gyerekével, a kisfiúnak körülmetélést javasol a doktornő, de a köhögésére is talált megoldást. A tolmácsunk jót derül a megrökönyödésünkön, ő ismer olyan falubélit, akinek harminc gyermeke is van. Dr. Anna eztán egy anyukát tanít meg a helyes szoptatásra, otthon ez az ápolónők feladata, itt senki nem foglalkozik a kezdő anyukákkal, nem kapnak jó tanácsokat senkitől. Dr. Gyurinál komplett családok jelentkeznek, 4-5 gyermekkel, sok közülük a maláriás. Szívfejlődési rendellenességes kisfiút is hoz az anyukája, őt kórházba is utalta rögtön. Dr. Robihoz 10 hónapos maláriás kisbeteg jön, mindig minden betegségre gondolni kell, nem mindig a tankönyvi formája jelentkezik a betegségeknek. Ma is kezelnek alultáplált gyereket az orvosok, tápszert javasolnak az anyukáknak. Sok vérnyomásos, belgyógyászati esettel is találkozunk illetve ismét sok az epilepsziás, egy családban több embernél is előfordul. Érdekes megfigyelés a helyiek részéről, hogy ők ezt teliholddal hozzák kapcsolatba, ekkor több roham fordul elő. Rendelésünket ötkor zárjuk, ebben az iskolában sincs áram, hamar sötétedik és a távolból ismét fekete fellegek gyülekeznek, nem lenne szerencsés az amúgy is gyengélkedő autónkkal beragadni a nagy vörös sárba. Richard ügyesen manőverez, elég simán hazaérünk és farkaséhesen vetjük magunkat a sült krumplira. Holnap szünnap
2013. december 8. Hoima
Kellemesen lassan indul a reggel, hétágra süt a nap, a reggeli után mindenki mos, tereget. A környező bokrok, ágak, kaktuszok a mi száradó ruháinkkal vannak feldíszítve. Napozunk, beszélgetünk, fotókat válogatunk, dr. Gyuri meditál, dr. Robi fest, dr. Anna avokádót, narancsot hámoz, azzal kínál bennünket. Jönnek otthonról az időjárás hírei, hó, szél, hideg – igyekszünk minél több napsütést magunkba szívni, nehéz lesz a téli programra átállni. Másfél hét és otthon leszünk! Délután a helyi népviseletben öltözött dr. Hanningtonnal találkozunk, hogy megbeszéljük a jövő heti programot. A hétfőt korán a helyi kórházban kezdjük, megnézzük, milyen az ugandai kórházi ellátás, majd a bunyorói királyhoz vagyunk hivatalosak. Emiatt mindenki nagyon izgatott, még soha nem jártunk afrikai királyi udvarban. A vacsoránál akad némi kavarodás, dr. Robit egyszerűen kifelejtik a sorból, de hamar korrigálják a hibát, így a doktor úrnál biztos nem jelentkeznek majd az alultápláltság jelei.
