Az ellenzék azért követeli a kormány lemondását és az alkotmányozó nemzetgyűlés feloszlatását, mert fanatikus szalafista terroristák egymás után gyilkolják meg a laikus ellenzék vezéreit, miközben a rendőrség feltűnően passzív. A legutóbbi napokban is több tüntetés volt a kormány ellen, ezeket az igen befolyásos szakszervezeti szövetség szervezi. A tömörülés vezetőjével rögtön érkezése után találkozik majd Guido Westerwelle, akit fogad az államfő is. A kormányfővel és az ellenzéki pártok vezetőivel is találkozik majd a német diplomácia vezetője.
Tunéziában kezdődött el az arab tavasz, de a forradalom győzelme után egyáltalán nem következett sikeres fejlődés. A gazdaság stagnál, a szélsőséges muzulmán erők egyre nagyobb szerepet követelnek maguknak a közéletben. Legutóbb kiutasítottak Franciaországból egy tunéziai dzsihád harcost, aki a szíriai fegyveres ellenállás számára toborzott fiatalokat. A tunéziai külügyminiszter szerint 800 tunéziai fiatal harcol az ellenzéki hadsereg soraiban Szíriában, sokan közülük fanatikus szervezetek befolyása alatt állnak.
Németország, mint az Európai Unió vezető hatalma, abban érdekelt, hogy az arab tavasz ne forduljon iszlamista télbe Tunéziában. Elvben Franciaországnak kellene a közvetítő szerepet betöltenie egykori gyarmatán, de Párizs teljes mértékben blamálta magát azzal, hogy akkor is kitartott Ben Ali diktátor mellett, amikor az arab tavasz győzelme már szemmel látható volt Tunéziában.