Nem lehet tudni, hogy összesen hányan vannak, csak az tűnik biztos adatnak, hogy az elmúlt tíz évben 700 gyereket sikerült az UNICEF-fel közösen felszabadítaniuk és a családjukhoz visszaküldeni.
A gyerekek mind ugyanúgy érkeznek Gabonba. Embercsempészek járják a környező országok válságos részeit, a szülőknek azt ígérik, beiskolázzák a gyereket és nyomatékként odavetnek 30 eurónyi pénzt, mondja az UNICEF képviselője. Senki sem tudja, hogy mennyi gyerek érkezik így. A lányok cselédek, vagy prostik lesznek. A fiúk kétkezi munkát végeznek, cementes zsákot cipelnek, piacoznak. A gyerekrabszolgákat főleg olyan családoknak adják tovább, amelyek ugyanabból az országból valók, mint a gyerek, a bért pedig a „gyerekközvetítő” teszi zsebre. A katolikus karitász egyik helyi szervezetének apácája arról is szólt, hogy a lányokat szexuálisan is molesztálják, zaklatják, a családfők tekintik őket szexuális játékszerüknek. Az UNICEF-es Michel Ikamba és a karitászos Margit nővér is megerősíti, hogy a gyerekek egyedül csak ritkán tudnak kitörni a fizikai és lelki fogságból, hiszen sem papírjaik, sem ismerőseik nincsenek.
Azért, hogy elejét vegyék a gyerekrabszolgaság további növekedésének Gabonban, képzést szerveznek a bírók, rendőrök és szociális munkások számára, és ki akarják terjeszteni a hatóságok kapcsolatait a környező országok társszerveivel.