Az általános elefántcsontparti szegénységből egy kis szerencsével és családi segítséggel tört ki (meglepő módon kevésbé a szülein múlott, akik ugyan kiugrási lehetőséget láttak egy sikeres sportkarrierben, de nem különösebben támogatták a törekvéseit; inkább a nagybátyja volt az, aki felkarolta), amikor öt éves korában a volt gyarmattartó Franciaországba, azon belül is Brestbe költözött nagybátyjához, Michael Gobához, akinek rengeteget köszönhet.
Azonban a siker nem jött könnyen. Először honvágy miatt hazaköltözött Afrikába, majd a gazdasági helyzetből fakadóan vissza Európába; később pedig Franciaországon belül is vándorolt, míg a családja újraegyesült, és Párizsban telepedett le végül. A Levallois csapatában kezdhette meg az útját a hírnév felé. Innen a Le Mans csapata volt a következő lépcső, ahol először kapott fizetést a játékáért. 24 évesen játszott először a francia első osztályban, a Ligue 1-ben. 2003-ban már egy Európában is magasan jegyzett csapat, az Olimpique Marseille szerezte meg a játékjogát. Egy év alatt történelmet írt a csapatnál: 5 gól a Bajnokok Ligájában, majd 6 gól az UEFA kupában, az egész szezonban 29 összesen. Ezután a Chelsea csapott le az ifjú tehetségre.
Az első idényt már bajnokként ünnepelhette a kék-fehér csapatban, ahol azonnal kitűnt munkabírásával, ontotta a gólokat, amikor bevethető volt. Az orosz milliárdosok által támogatott klubban folyamatosan olyan, a világelithez tartozó csapattársak támogatták a pályán, mint Hernan Crespo, Michael Ballack, Andrij Sevcsenko, Salomon Kalou.
A 2006-2007-es idényben 20 góllal megnyerte az angol aranycipőt, az Év Elefántcsontparti Játékosa, az Év Afrikai Játékosa címet, illetve második lett az Év Premier League Játékosa szavazáson.
A következő idényben először lehetett érezni megingást, amikor az addigi legendás hírű vezetőedző José Mourinho bejelentette távozását. Hírbe hozták sok más profi csapattal, ám végül mégis maradt, és hozta az addigi formáját.
2008-2009 sem csak a gólokról szólt, miután botrányos jelenetek tarkították az idényét. Kezdődött azzal, hogy a Burnley ellen megdobálták aprópénzekkel, amiből egyet visszadobott, ezért hárommeccses eltiltást kapott, majd az elveszített Barcelona elleni BL meccsen önkívüli állapotban a bírót vádolta csalással, ezért öt találkozó kihagyásával kellett bűnhődnie. A sérülések ebben az évben sem kerülték el. Ez a hármas tétel végigkíséri pályafutását: számtalan gól, kisebb-nagyobb sérülések, és legalább egy kiállítás idényenként.
Olykor érthetetlen módon veszítve el az önkontrolját a pályán, kritizálható megmozdulásokat tett, ami némi megértéssel tekinthető a játék iránti szenvedélynek, ami folyamatosan hajtja, azonban ez a hozzáállás nem enged neki egy kis rugalmasságot sem.
2009-2010 újra bajnoki címet ért neki, ami mellett megnyerte az FA kupát is. A következő évben nem sikerült a bajnoki cím, ellenben ismét megnyerte az FA kupát és életében először a Bajnokok Ligáját is. A csúcson hagyta abba a Chelseanél, mivel a következő idényben a feltörekvő kínai klubnál, a Shanghai Shenhua folytatta karrierjét, amit előrelépésnek nem, maximum „oldallépésnek” lehet tekinteni.
Az újabb átigazolását kisebb botrány kísérte, mivel a Shanghai szerint a szerződését megszegve távozott a török Galatasarayhoz, szerinte pedig jogos volt a lépése, mivel nem kapta megfelelően a fizetését. A FIFA egy ideiglenes játékengedéllyel járult hozzá a váltáshoz.
A válogatottban is húzóembere a csapatának, eddigi 95 meccsén 60 gólt szerzett, ami azt jelenti, hogy 0.63 a meccsenkénti gólátlaga, ami rendkívül jó eredmény.
A most 34 éves játékos bejelentette, hogy a 2014-es világbajnokságot követően végleg szögre akasztja a góllövő cipőjét a válogatottban. Ezért tekintett úgy a 2013-as Afrika Nemzetek Kupájára, mint az utolsó lehetőségre, hogy megnyerhesse a hőn áhított trófeát. Azonban számára csúfos véget ért, mivel már a nyolcad döntő folyamán elvéreztek a későbbi győztes Nigéria ellenében. Egyéni siker sem jött össze neki, mindössze egy találatot jegyzett, az Algéria elleni 2-2 alkalmával volt sikeres, egy rendkívül családias hangulatú meccsen, mivel mindössze ötezer ember volt kíváncsi az összecsapásra.
Civilként szívén viseli a hányattatott sorsú országát. Aktív szerepet vállalt abban, hogy az öt éve tartó polgárháborúban fegyverszünet jöhessen létre. Kórházakat építését támogatja és az ENSZ jószolgálati nagykövete tisztségét is betöltve járja a világot.
Az bizonyos, hogy egy legendával lett kevesebb az afrikai futball, ám Afrika még sokat köszönhet neki, valószínűleg ezután is.