Szó volt az útitárs kiválasztásáról: Szőke Andrást vezetés gyakorlatának hiánya, paranoid kommentárjai és előemberre emlékeztető megjelenése miatt azonnal kizárta. Kőváry Barnára azután esett a választása, miután látta egy rallys videóját. Az a tény sem riasztotta el, hogy a célba érés előtt sokszor felborult Trabantjával. Egy autót is kellett szerezniük. Szórakoztató előadását a közönség élvezettel hallgatta, hangos nevetésekkel jutalmazta az előadót. A másfél órás stand-up után következett a film. Az alkotás átadta a Bamako rally és Afrika hangulatát. A lenyűgöző tájak szépségét, az ott élők kedvességét, vidámságát, de a rally viszontagságait is: a terepjárók kiásását a térdig érő homokból (a kiszabadulást hamarosan újabb elakadás követte, éjszakába nyúlt a küzdelem a homokkal), versenytársaik kihúzását az óceánból (nem számoltak a dagály gyorsaságával), az útjukat álló kőtengert, az eltévedéseket, a rohanást, hogy időben leadják a papírokat. Láthattuk Kőváry Barna kiborulását is, miután összetűzésbe keveredtek egy őrrel, aki gépfegyverrel fenyegetve győzte meg őket igazáról. Barna egy másik jelenetben már a helyi gyerekekkel vidáman táncolt. A filmvetítést követően Badár Sándor ismét mesélt, viccelt: a Bamako eseményeit adta elő részletesebben.
A Hír3d-nek nyilatkozva a humorista elmondta, hogy útközben döbbentek rá, hogy nem csak izgalmas, hanem nagyon kemény és fárasztó is a rally. Badár Sándor a filmvetítéssel fontosnak tartja tudatni, hogy Afrika nemcsak szegény, hanem szép is. Célja, hogy az emberek a filmet látva azt mondják: de kár, hogy ebből kimaradtunk! Közvetíteni akarja azt, amit az emberek nem kapnak meg híranyagokból, filmekből: Afrika pici, apró igazságokat ad át, amelyek nálunk is megvannak, de feledésbe merültek. A 60-as években nem volt gond, hogy földes út volt az utcánkban, ma ez gond. Akkor nem volt gond a szegénység, mert szinte mindenki szegény volt. Szerinte érzelmileg gazdagabbak leszünk, ha tudjuk, hogy náluk mi van, ha látjuk a szegénység valós mélységeit.
Kőváry Barna elmesélte, hogy budai úrigyerekként vágott neki az útnak, jellemben átformált emberként tért onnan vissza. Járt egy mauritániai faluban, ahol a gyerekek nagy része HIV-fertőzött, sokan ebolások, oda hívták meg tanárnak. Azt üzeni nekünk: „Nem kell hisztizni, csak saját magunk által generált problémáink vannak.” Szerinte nem véletlenül mondják a nagy gondolkodók is, hogy a hosszú utak, távoli tájakon, a megszokott közegtől erősen eltérő, nehéz körülmények között eltöltött idő megváltoztatja az embert, ilyen körülmények között ismerjük meg önmagunkat. Ő azóta Afrika másik felére ment, melyet családiasabbnak, jópofábbnak tart. A Saharun rallyn indul, mely március 7-én kezdődik, 10 napos, csak Tunéziát járják be, mely szerinte a legliberálisabb ország. Segélyszállítmányt is visznek magukkal az Afrikai-Magyar Egyesület megbízásából.
