Az egyik ilyen alig ismert, ám a mai napig nyitott probléma Gabon és Egyenlítői-Guinea között áll fenn, méghozzá a gaboni fővárostól, Libreville-től északra, az egyenlítő-guineai határ mellett fekvő Corisco-öböl és a benne fekvő három aprócska sziget miatt (Mbane, Cocotiesrs, Congas), amelyről régen mindkét ország úgy gondolta, hogy hozzá tartozik – bár erről nem voltak pontos térképek vagy határvonalak kijelölve.
A vita onnantól kezdve datálódik, hogy 1972-ben az akkori gaboni elnök, Omar Bongo Ondimba az egyik Corisco-öbölben található szigetre, Mbanéra utazott és ott kitűzte a gaboni zászlót, ami annyira felbőszítette Malabot, hogy a két ország majdnem háborúba keveredett. Aztán akkor elült a vita a nemzetközi közbelépésnek is hála és az öböl vizének olajtartalékait feltérképezni kívánó olajtársaságok sem mertek nagyon a területen próbálkozni, egészen 2003-ig, amikor újra fellobbant a feszültség, miután az akkori védelmi miniszter, most elnök Ali Bongo Ondimba meglátogatta a három szigetet és kifejezte Gabon igényét a vitatott területekre. Ali Bongo még talán haza sem ért a látogatásból, amikor az akkori egyenlítői-guineai miniszterelnök, Candido Muatetema Rivas azt nyilatkozta, hogy Gabon jogtalanul megszállt egy, Malabo fennhatósága alá tartozó szigetet és az ezután következő vádaskodásból azért nem lett komolyabb konflikus megint, mert az Afrikai Unió és az ENSZ ismét közbelépett.
És nem kérdés, hogy Gabon miért akarja annyira a szigeteket és az öblöt, míg az Egyenlítői-Guinea olajtermelő területei még nagy mennyiségű nyersolajat rejtenek, addig Libreville számára egyre fontosabb lenne új lelőhelyek feltárása, hogy tartani tudja 200-250 ezer hordó körüli napi kitermelését – és a Corisco-öböl egyértelműen egy biztató lelőhely lehet. És persze az öböl területének hovatartozása nemzetközi kérdés is, hiszen míg Gabonban a francia Total viszi az olajüzletet, addig Egyenlítői-Guineában nagy amerikai cégek, amelyeknek ráadásul fontos is a minél nagyobb mennyiségű kitermelés, a közel-keleti olajtól való függetlenedés érdekében. Az ügyről 2011-ben és 2012-ben is folytattak tárgyalásokat a felek az ENSZ közvetítésével, konkrét megegyezés nélkül, ahogy az már 2004 óta folyamatosan zajlik.
A problémát persze ismét az ősrégi gyarmati időkből származó egyezségek illetve események okozzák, a Corisco-öböl esetében valószínűleg az, hogy még az ötvenes években az Egyenlítői-Guineát irányító spanyolok úgy szállták meg és vonták fennhatóságuk alá a szigeteket az öbölben, hogy a Gabont irányító franciák erről hivatalosan nem is tudtak és nem is tettek semmit. Gabon egyébként elismeri az egyenlítői-guineai fennhatóságot a Corisco-öböl három legnagyobb szigete – Corisco, Elobey Grande és Elobey Chico – felett, de a három aprócska és csak néhány halász által lakott kisebb szigetecskék megszerzésével jelentősen növekedhetne az érintett országok területe, már ami a lehetséges olajkutatási területeket illeti.
Libreville és Malabo között a viszony egyébként néhány hullámvölgytől eltekintve jónak tekinthető, amire tökéletes példa a legutóbbi Afrikai Nemzetek Kupájának közös rendezése, a szigetek kérdése viszont állandó hullámvölgy, de például érdekes kérdés az egyenlítői-guineai állítólagos elnyomás elől elmenekült emberek visszatoloncolása Gabonból is.