Annyira hisznek a „varázserejükben”, hogy nem csak testi, hanem lelki betegségek esetében is felkeresik őket, de természetesen gazdagságot, szerencsét, sikert hozó amuletteket is vehetnek tőlük. A közelgő parlamenti választások nagyon jó üzletet jelentenek azoknak, akik politikai előmenetelt ígérnek a természetfelettivel való kapcsolattartásuk révén.
Három nagy csoportra lehet osztani őket: 50%-uk főleg okkult kuruzslással, 40% leginkább hagyományos gyógynövényekkel és csupán kisebb részben „varázslással” foglalkozik és 10% pedig keresztény alapú gyógyítói tevékenységet folytat. A továbbiakban a második csoportról, az ún. tinyangákról írnék bővebben.
Kik ők?
Ma, a modern nyugati típusú egészségügyi rendszer működése mellett is fontos szerepet kapnak a hagyományos módon gyógyítók Szváziföldön. Míg ez a trend nálunk is megfigyelhető, mondhatni újra felfedezi a fejlett világ ezeket az eszközöket, addig ebben a parányi országban sohasem szorult háttérbe. Sokkal inkább egy párhuzamos rendszerről beszélhetünk, ahol egymás munkáját kiegészítve és segítve létezik a hivatalos állami egészségügyi rendszer és a tinyangák kvázi-hálózata.
Miért jó ez? Az átlagos szváziföldi hamarabb keres fel egy tinyangát, legyen szó kisebb vagy nagyobb betegségről. Mivel a könnyen gyógyítható betegségeket itt is lehet kezelni, ezért az állami rendszer válláról hatalmas terheket lehet levenni. Nem beszélve arról, hogy utóbbi meglehetősen szűk költségvetésből és eszköztárból dolgozik. Ez persze így a pácienseknek is olcsóbb. Komolyabb beavatkozást igénylő esetekben persze a tinyangák azt tanácsolják, hogy érdemes egy „profi” orvost felkeresni.
A Busisiwe Makhabene vezette Emvembili Tradicionális Kórház egy jó példa erre a szimbiózisra. Nap, mint nap betegek sokaságán segítenek, egyszerű esetektől kezdve AIDS és tuberkulózisos betegek is megfordulnak náluk. Makhabene igazán lelkesen vezeti az intézetét és komoly lobbi tevékenységet is folytat. Elsősorban nem a nagyobb állami támogatásért, mivel arra alig látni esélyt, sokkal inkább a nagyobb elismerésért, az állami rendszerbe való integrálásáért, a gyógynövényekkel való orvoslás fejlesztéséért. Utóbbiban nagy segítséget jelent számára, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szintén támogatja az ehhez hasonló, alternatív gyógymódokat. A két párhuzamos rendszer közötti szakadék leküzdésére is nagy szükség van.
Leegyszerűsítő lenne, ha azt gondolnánk, hogy az alulfejlettség és babonás hit miatt ennyire népszerűek a tinyangák egy HIV-től és TBC-től ennyire sújtott országban, mint Szváziföld, hiszen a tehetősebb városi lakosság is őket részesíti előnyben. Azonban figyelembe kell venni az állami egészségügy alulfinanszírozottságát, rossz kiépítettségét, ami miatt gyakran nagy távolságokat kell a betegeknek megtenni, kockáztatva, hogy végül nem is kapnak megfelelő szintű ellátást. Ez olyan bizalmatlanságot gerjeszt az átlagemberben, hogy a helyi gyógyítók előnyben részesítése magától értetődik. A tinyangák ernyőszervezete a Hagyományos Gyógyítók Szervezete ( Traditional Healers Organization, THO) azért küzd a kormány és az ENSZ szervei előtt, hogy helyi szinten is megfelelő lehetőségük legyen a betegeknek a gyógyulásra. Egyelőre azonban kevés előrelépés történt.
Makhabene elismeri, hogy évtizedekkel ezelőtt súlyos hibákat követtek el, például biztos gyógyírt ígértek a gyógyíthatatlan betegségekkel szemben, azonban, mint mondja „ma erősen tanácsoljuk, hogy ne nálunk, hanem az állami intézeteknél keressék a gyógymódot”.
„Fák terméseiből és levelekből készítjük a saját receptjeink alapján a gyógyszereinket. Vannak olyan orvosaink, akik mindenfajta sebet, és mindenfajta betegségek gyógyítani tudnak.”- jegyzi meg a THO elnöke, Nhlavana Maseko. Persze van olyan is, hogy olyan szándékkal keresik fel áldott állapotban lévő nők a tinyangákat, hogy biztosítsák a megszületendő gyermekük fiú nemét. Ahogy korábban említettem, nem a „varázslás” a fő profiljuk, azonban a 2013-as választások előtt rengeteg politikus keresi fel őket abban a reményben, hogy szerencsét és sikert vásárolhatnak maguknak. A THO azonban hivatalosan elítéli a sokszor szakrális emberi áldozatokat is felmutató kuruzslókat. Az ilyen esetek az ő hitelességüket is rontják.
Ha egyszer praktikus ez a fajta rendszer, sőt kiépített, olcsóbb, elérhetőbb is, nehezen érthető, hogy miért zárkózik el a kormányzat a komolyabb együttműködés elől. Nincs médianyilvánosságuk, erről egy külön törvény is rendelkezik. Ennek is köszönhető, hogy csupán hat kórházuk létezik országszerte. A dolog pikantériáját persze az adja, hogy akik a parlamentben megszavazták ezeket a javaslatokat, munka után gyakran elmennek segítséget kérni a tinyangákhoz. A hivatalos és meglehetősen cinikus miniszteri álláspont szerint előzetes konzultáció erről a törvényről azért nem történt, mert „nem látták szükségesnek”. Továbbá, ha minden kuruzsló hirdethetne, mással sem lenne tele a média, mint a reklámjaikkal. Ez persze igaz, de a szofisztikált THO szervezettel érdemes lenne felvenni a kapcsolatot.
Hogyan és miben segíthetnek?
A szváziföldiek egyedi módon tekintenek a testi-lelki nyavalyákra: „afrikaira” és „nyugatira” osztják őket. Azokat, amiket ősidőktől ismernek, afrikainak tekintik, melyekre a legjobb a hagyományos gyógymód. Amelyeket viszont a gyarmatosítók hoztak magukkal, mint például a kolera, azt nyugatinak és a rá adott leghatásosabb gyógymódnak is a modern gyógyászatot tekintik. A szexuális úton terjedő betegségek az afrikai csoportba tartoznak, így a gyógyírt is a tradicionális módszerekben látják.
Az AIDS/HIV Szváziföldön elképzelhetetlen méreteket ölt: 2002-ben a halálozások 64%-át ez a betegség okozta, 2000 és 2009 között 61-ről 32 évre esett a születéskor várható életkor. Látva a folyamat súlyosságát, tíz éve, 2003-ban az egészségügyi miniszter megtörte az évtizedek óta tartó szokást és közeledés indult meg az állami rendszer és a tradicionális gyógyítók között. Utóbbiak szemináriumokon, képzéseken estek át, hogy hatékonyabb munkát végezhessenek. Fertőzéseket, a legyengült immunrendszerű embereket könnyen megtámadó betegségeket ők is képesek kezelni.
Előnye a tinyangáknak, hogy az alapanyagaikat erdőkből, vidéki helyekről szerzik be, azaz közel az emberek lakóhelyéhez. Ezzel szemben egy városi kórházban általános a gyógyszerhiány és túlzsúfoltság. De tudatosítani kell, hogy a betegség gyógyíthatatlan, de a folyamatos kezelést és más jelentkező betegségek orvoslását tudják biztosítani. Sőt az elvből elutasított óvszer használatára is ők ösztönzik a lakosokat, a tinyangáknak hisznek és az ő tanácsukat elfogadják.
Van lehetőség arra is, hogy a saját tapasztalataik alapján új gyógyhatású készítményeket szabadalmaztassanak, illetve azokat profi kutatóknak ajánlhassák további vizsgálat, tesztelés céljára.
Tulajdonképpen az AIDS/HIV ilyen döbbenetes szintű megjelenése lassan képes megszűntetni a civakodást a modern és hagyományos gyógyászat között a legszentebb dolog, az emberi élet megmentése érdekében.
Felhasznált források:
http://tho-news.blogspot.hu/2011_03_01_archive.html
http://www.times.co.sz/News/76339.html
http://tho-news.blogspot.hu/2011/12/more-young-people-going-for-tinyanga.html
http://www.swazilive.com/Swaziland_News/Swaziland_News_Stories.asp?News_id=345
http://tho-news.blogspot.hu/2012/08/top-pastors-consulting-us-tinyanga.html
http://blogs.aljazeera.com/blog/africa/swazilands-traditional-healers