Az első mindig szimbolikus jelentőségű, különösen, ha egy olyan véres felkelés végére lehet emlékezni, mint amilyen a 2011-es líbiai volt. Csakhogy az országban hivatalosan nem szerveztek semmilyen megemlékezést, vagy győzelmi évfordulós ünnepséget. Bengáziban mindössze pár százan jöttek össze emlékezni, de leginkább azt reklamálták, hogy a Kadhafi idején háttérbe szorított város legyen végre Líbia gazdasági, üzleti fővárosa. Tripoliban sem voltak ünnepségek. Reggeltől több tucatnyi autó járta a várost fellobogózva a piros-zöld-fekete színű nemzeti zászlóval. Az autóhifikből hazafias dalok és a himnusz bömbölt. Mindeközben folytatódott a Bani Walid elleni offenzíva. A hivatalos hírügynökség szerint a harcokban sikerült kiszabadítani 22 bebörtönzöttet, a francia AFP tudósítója pedig arról számolt be, hogy afrikai, ázsiai vendégmunkásoknak gyalogosan menekültek a városból. Bani Walidot úgy tartják számon az országban, mint az utolsó olyan települést, amely menedéket nyújt a kadhafistáknak.
Ünnep, ünnep nélkül – egy éve szabad Líbia
Líbia, Tripoli – Autók, zászlók, hazafias dalok és fegyverropogás. Ez volt az első évfordulója Líbia felszabadulásának. Tavaly október 23-án, három nappal Moamer Kadhafi meggyilkolása után hirdette ki az ideiglenes hatalom, hogy ez a nap a felszabadulás napja.
(Visited 1 times, 1 visits today)