Hogy a bejelentésnek súlyt is adjon, azt is elismerte, hogy csoportja áll a vasárnap (09.04.) a bujumburai nemzetközi reptér elleni rakétatámadás mögött, amely szerencsére azonban nagyon messze elkerülte célpontját és így még a médiába se nagyon került be. Aloys Nzabampema közleményéből kiderült, hogy a mostantól “FNL-Ubugabo burihabwa” (A méltóságért küzdeni kell) néven futó csoport a 2005 óta jelenleg is uralkodó, hutu lázadókból lett politikai párt, a CNDD-FDD (Nemzeti Egység a Demokrácia Védelméért-Demokrácia Védelmi Erők) megbuktatásáért fog küzdeni, amely szerintük mindent megtesz az egykori FNL tagokkal való leszámolás érdekében, továbbá ismét a nyomorba és a szenvedésbe taszítja az országot.
Maga a bejelentés annyiban nem volt meglepő, hogy az ország utolsó lázadó csoportjaként a fegyvert 2009. áprilisában letevő FNL jelenleg is ismeretlen helyen bújkáló vezetője, Agathon Rwasa már többször beszélt a harc folytatásáról, miután 2010-ben visszalépett a választásoktól és eltűnése után nem sokkal Nzabampema is követte jelenlegi búvóhelyére – amelyet valahol Kelet-Kongóban sejtenek. Becslések szerint jelenleg az “új” FNL hozzávetőleg 1000, az erdőkben és bozótosokban tanyázó harcosból áll és azt figyelembe véve, hogy Nzabampema a több mint tíz évig tartó háború során végig parancsnokként funkcionált, belátható, hogy ez nem egy könnyen figyelmen kívül hagyható fenyegetés a békére nézve.
Ráadásul az FNL lázadóinak állításai mögött bizonyos valóságtartalom is meghúzódik, ugyanis még az ENSZ Biztonsági Tanácsa is aggasztónak találta azokat az igazságügy keretein kívül végrehajtott akciókat és politikai eredetű gyilkosságokat (Nzabampema szerint százakról van szó), amelyek 2010 óta történtek a kis afrikai országban. Miután a burundi hadsereg több ízben kijelentette, hogy készek bármilyen lázadó csoporttal leszámolni és ismervén az FNL hírnevét, nem csoda, hogy sokan már most aggódnak egy, az egész országot ismét lángba döntő lehetséges konfliktus miatt – itt még nem tartunk, de az eseményeket követni és kezelni kell, mielőtt a kelet-kongóihoz hasonló szituáció jön létre Burundi nyugati részén.
Pedig amikor 2005 augusztusában Pierre Nkurunzizát megválasztották az ország elnökévé, úgy tűnt, békés évek jönnek és egészen 2010-ig így is volt (bár már érezhető volt némi feszültség a felszín alatt), amikor a választásokhoz kapcsolódóan politikai gyilkosságok sorozata történt az országban, legalábbis az ENSZ, jogvédő csoportok (köztük például a Human Rights Watch) és helyi ellenzéki erők szerint – az ENSZ BT jelentése szerint csak 2011-ben 61 ilyen történt. Az ekkorra már elég durva méreteket öltő politikai rendcsinálás egyértelműen az FNL egykori harcosait és mostani tagjait célozta meg, eszközként a CNDD-FDD ifjúsági szervezetét, az Imbonerakurét felhasználva. És ezzel nem csak az FNL, de további politikai pártok is vádolják a kormányt, például a Nemzeti Haladás Pártjának (UPRONA) a vezetője, Bonaventure Niyoyankana egyenesen tomboló kutyáknak nevezte az Imbonerakure fiataljait – akiket egyébként sok helyen a helyi rendőrség helyébe állítottak, katonai jellegű tréningeket szerveztek nekik országszerte.
A Demokratikus Szövetség a Változásért (ADC) csoportját vezető Léonce Ngendakumana pedig az elmúlt években történt politikai gyilkosságokat népirtáshoz hasonlította, hiszen azok a kormányzópárt támogatásával, egy meghatározott embercsoportot céloztak meg. Maga a kormány közönséges bűnözőket vádol a gyilkosságokkal, merényletekkel, szó szerint azt állítva, hogy “akinek fegyveres milíciákhoz van köze, az ne lepődjön meg, ha megölik”. A nemzetközi nyomásra a burundi vezetés bizottságot is felállított az állítólagos politikai gyilkosságok ügyében, de idén júniusban bejelentették, hogy semmiféle bizonyítékot nem találtak a jogvédő csoportok “hamis” állításaira. És ha tényleg további FNL harcosok fognak csatlakozni egykori egységeikhez és Nkurunziza nem lesz képes megfelelően kezelni a helyzet, akkor reálisan lehet esély arra, hogy ismét – bár ezúttal valószínűleg alacsony intenzitású – konfliktus alakuljon ki Burundiban.