Esemény:
2004 – Szudáni menekültek veszélyben
Szudáni etnikai tisztogatások több mint 100 000 embert kényszerítettek arra, hogy a határon át Csádba meneküljenek, és az Egyesült Nemzetek Segélyszervezete azért küzdött, hogy lépést tartsanak az élelmiszer és egészségügyi ellátás iránt növekvő igénnyel. Legalább 10 000 halálesetet jósoltak a következő hónapokra, melyet a kolera, a malária és vérhas okoz. Ezreket fenyegetett az éhínség veszélye. A Darfúrban zajló etnikai tisztogatások kezdete óta 1 millióan menekültek el otthonaikból a tömegmészárlás elől, melyet a kormányzat által támogatott katonaság követett el.
A konfliktus 2003-ban robbant ki, bár a gyökerei az 1990-es évekbe nyúlnak vissza. 2003-ban az arabok uralta szudáni kormányzatot két felkelő csoport, a Szudáni Felszabadító Hadsereg és az Igazságosságért és Egyenlőségért Mozgalom azzal vádolta, hogy az arabokat előnyben részesítik az afrikaiakkal szemben. A humanitárius katasztrófa gyökere tehát az arab és nem-arab, illetve a letelepedett és a félnomád lakosság között fellépő etnikai ellentétek. A feszültségeket többek között a területet sújtó ivóvízhiány és az ebből fakadó mezőgazdasági, élelmezési problémák okozták A nem arabok felkelésére bombázás és a dzsandzsavík, vagyis felfegyverzett, arabul beszélő fekete-afrikai lovasok bevetése volt a kormányzat válasza. A dzsandzsavík tömegeket mészároltak le, kifosztották a lakosságot, és megerőszakolták a nőket. 2004 tavaszán több ezer embert megöltek, és ekkor menekültek százezrek át a határon Csádba. A dzsandzsavík még a csádi menekülttáborokat is megtámadták. Bár a felek fegyverszünetet kötöttek 2004-ben, a konfliktus folytatódott. Az International Crisis Group szerint részben a háború, részben a katasztrófák miatt – járványok, ivóvízhiány, éhezés – egymillió ember vált hajléktalanná, 2008-ra ez a szám kétmillióra tehető. Hivatalos ENSZ-adatok szerint 400 000 halálos áldozata van a konfliktusnak.
A konfliktus 2005-ben átterjedt Csádra is. 2007-re a Közép-Afrikai Köztársaság is belekeveredett a krízishelyzetbe. 2006 augusztusára az itt tartózkodó segélyszervezetek munkája ellehetetlenült. A Oxfam kénytelen volt kivonulni a darfúri legnagyobb menekülttáborából (ahol 130 ezer ember kap segítséget). A segélyszervezeteknek járműveit, műszaki felszereléseit ellopták, önkéntes munkásokat öltek meg. A szudáni kormány elzárkózott az ENSZ-szel való együttműködéstől. A dzsandzsavíd milícia köreiben egyre kegyetlenebb népirtó módszereket alkalmaztak. A beszámolók nők tömeges és nyilvános megerőszakolásáról, újságírók elrablásáról, falvak sorozatos felégetéséről, a férfiak legyilkolásáról, a lakosság elűzéséről, kiéheztetéséről, az ivóvízellátás megakadályozásáról tudósítottak.
2007. február 27-én a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) elfogatóparancsot kért a két első vádlott ellen a darfúri incidensek miatt: szudáni kormány volt belügyminisztere és az iszlamista dzsandzsavíd milícia volt parancsnoka nem került kiadatásra, a szudáni kormány az ICC hatáskörét nem ismerte és nem ismeri el. Az ENSZ egyik szerve nyilvánosságra hozta, hogy a szudáni félkatonai csapatokat eritreai fegyvergyártók látják el fegyverekkel az eritreai kormány tudtával. Az ENSZ BT határozata alapján megalakult egy Afrikai Unió–ENSZ–Európai Unió közös békefenntartó küldetés (UNAMID). Célja a krízishelyzet stabilizálása és a válság kezelése volt. Ez egyelőre kevés sikert hozott. A kivezényelt katonai alakulatok technikai felszereltsége és utánpótlása mennyiségileg és minőségileg sem volt megfelelő, létszámuk szintén kevés volt, így sem csapaterősítő, sem csapattámogató műveleteket nem voltak képesek végezni a felderítő járőrözésen és a megszabott ellenőrzéseken kívül. A tagoltabb domborzattal rendelkező Csád-Szudán határon viszont megnőtt a fegyveres összecsapás a csádi katonasággal 2007 őszére. A szudáni kormány, hogy aláássa a békefenntartó műveletek eredményességét, a polgári célokat támadó, orosz gyártmányú katonai repülőgépeit rendre fehérre festette az ENSZ gépeihez hasonlóan.
2010-ben Dél-Szudánban népszavazást írtak ki, melynek keretében az országrész kivált Szudánból. A konfliktust mélyíti, hogy értékes kőolajtermelő-helyek, az ország készleteinek jelentős része ezen a területen található. Dél-Szudán függetlenségét egyre több ország ismeri el. Dárfúr várhatóan nem kap ilyen nemzetközi támogatást, ugyanis az itt élő fekete muzulmánok számos csoportja radikjális iszlamista nézeteket vall. Abyei tartomány, mely mindhárom országrésszel határos és jelentős kőolajbevételeket biztosít, szintén instabil, sokan támogatják a függetlenné válást, bár mások a Szudánban maradást vagy a Dél-Szudánhoz való csatlakozást szeretnék elérni.
Született:
1926 – Patrice Lumumba, Kongó első demokratikusan választott miniszterelnöke (1961-ben halt meg)
Lumumba a függetlenségi mozgalom egyik vezetője volt, akit miniszterelnökké választottak az első szabad választásokon, miután segített kivívni a Belgiumtól való elszakadást 1960 júniusában. Két héttel később Lumumba kormányát lemondatta egy katonai puccs, a kongói krízis során. Ezt követően bebörtönözték, majd egy kivégzőosztag megölte. Ez az akció Belgium kormányának támogatásával történt, amiért a belga kormány hivatalosan bocsánatot kért 2002-ben.
Forrás: