Andrea de Giorgio a tunéziai választásokról készített riportokat Tuniszban. Mielőtt hazaindult volna, úgy döntött, ellátogat Egyiptomba és a helyszínről tudósít a kairói zavargásokról.
Minden egy péntek éjjel kezdődött, amikor is Laurával (szabadúszó újságíró), Samah-val (gáza-i palesztin újságíró) és Marco-val a Tahrír-tér környéki Zamalek városrészben volt. Látták, hogy egyesek pálmafákat gyújtottak fel a Nílus partján. Képeket készítettek és az emberektől érdeklődtek, hogy pontosan mi történik a városban. Hirtelen azon kapták magukat, hogy egy csoportnyi egyiptomi veszi őket körül és furcsábbnál furcsább kérdéseket tesznek fel nekik. Felismerve a veszélyt, megpróbáltak lelépni, de a csapat követte őket. Ok nélkül sértéseket és fenyegetéseket kiabáltak a palesztin lánynak. Az újságírók leintették az első közeledő taxit, de mielőtt beszállhattak volna, a banda utolérte őket. Már kíváncsiskodók is csatlakoztak az egyre nagyobb csődülethez. Azzal vádolták az újságírókat, hogy ők gyújtották fel a fákat. Egy-két perccel később megérkezett a rendőrség és őrizetbe vette- a négy külföldit. Andrea és társai a Kasra al Nil-ben találták magát. Másnapra a vád is világossá vált.
A tűz ürügyén letartóztatott újságírók ellen kémkedés és nemzetközi terrorizmus vádjával indítottak eljárást. Az rendőrőrsön töltött első éjszaka után a másodikat egy másfél négyzetméteres cellában vészelték át. A lányokat a harmadik éjjelre külön női cellába zárták. Andrea és Marco egy nagyobb zárkába került, több, a Tahrír-térről elhurcolt egyiptomival, köztük egy 10 éves kisfiúval.
Ana Cecilia Bonilla Taviani, az egyiptomi olasz konzul már pénteken felvette a kapcsolatot az egyiptomi hatóságokkal, de csak hosszadalmas kihallgatás és a három benn töltött éjszaka után engedték el Andrea-t. Aki a jelek szerint nem vesztette el az érdeklődését. Azonnal a Tahrir térre indult.