Narancssárga sáljában ül egy asszony Mogadishu egyik menekülttáborában. Fadumo Shamon nemrég veszítette el férjét maláriában. Öt hónappal ezelőtt menekült el az iszlamista lázadók kezén lévő faluból, a Közép-Shabelle-i Qoryoley-ból. Földre meredt tekintettel azt mondja, addig marad a menekülttáborban, amíg még kap valamennyi ételt, mert otthon tarthatatlan helyzet várná. Vele együtt százezrek érkeztek a háború sújtotta fővárosba. Az asszony tudja, hogy itt sem maradhat sokáig, hiszen a lázadók megakadályozzák a segélyszállítmányok célba jutását. Fadumo szó szerint három gyereke életéért küzd. „Itt maradunk, és ha a többiek továbbállnak egy másik táborba, akkor követni fogjuk őket” – mondja könnyes szemekkel. Közben pedig két nagyobb fiáért aggódik, akik a nagyszülőknél maradtak, hogy tudjanak nekik segíteni.
A menekülttábort, amely körülbelül 850 család otthona már hónapok óta, lassan elnyeli szemét és a segélyek csomagolóanyagainak maradványai. A vöröskereszt dolgozóinak azonban nemcsak a fertőzések és járványok megfékezése jelent kihívást. A folyamatosan érkező menekültek áradatát is igyekeznek korlátok között tartani. Többeket próbálnak meggyőzni arról, hogy térjenek haza azokra a területekre, ahol már alábbhagytak a fegyveres lázongások és az élet kezd újra visszatérni a régi kerékvágásba.