2011. június 29.-én az Európai Parlament az Európai Unió és Szomália viszonya címmel workshopot rendezett. Az előadók, többek között Kerstin Petretto, a hamburgi Institute for Peace Research and Security Policy kutatónője közérthetően és objektíven mutatta be a szomáliai kalózkodás összetett helyzetét.
A szomáliai kalóztámadások száma 2005-ben nőtt meg jelentősen, Jack Lang, az ENSZ speciális tanácsadója szerint az üzletág szinte „iparosodásnak indult”. A növekvő intenzitású, agressziójú trendek ellenére eddig senkinek sem sikerült megfékeznie a kalózokat. Sőt, az elmúlt néhány évben erősebbek és jobbak lettek. A támadások száma megnőtt, a kalózkodás ma már Nyugat-Európa méretű vizeket veszélyeztet, a kalózok felszereltebbek, felkészültebbek, tapasztaltabbak és veszélyesebbek lettek. Ez a helyzet a váltságdíj tárgyalások terén is, ahol a fifikás, üzlet szemlélettel bíró kalózok hamar rájöttek, hogy túszaikért magasabb váltságdíjat is kérhetnek. Míg 2005-ben átlagosan 150.000 USD-os váltságdíjat kértek egy hajóért, az összeg 2009-ben 3,4 millió dollárra, 2010-ben pedig 5,4 millióra kúszott fel. A legtöbb pénzt az MV Irene SL görög hajóért fizettek, összesen 14 millió USD-t! A kalózvezetők pedig, jó üzletemberek révén, a profitszerzés célját dédelgetve mindent megtesznek annak érdekében, hogy érdekeltségeiket fenntartsák.
A Naval Force becslései szerint 50 maffiavezér, 300 kalózcsoport-vezető irányítja a kalózműveleteket. A szárazföldön további 2500 fegyveresük operál. Utóbbiak általában kilátástalan sorsú, kispénzű fiatalemberek, akiknek a politikailag és gazdaságilag instabil országban, kereseti lehetőség híján két választásuk marad: vagy az Al-Shabaab milíciába állnak be, vagy a kalózokhoz szegődnek el. Szomorú tény, hogy a szomáliai kalóztámadásról közölt hírek miatt a világ közvéleménye a 8 millió fős Szomáliát hajlamos 3000 bűnöző tette alapján megítélni.
A kalóz problematika rendkívül fontos, viszont Szomáliát tekintve nem a legfontosabb, a probléma gyökerei és a megoldás pedig a szárazföldön keresendőek. Politikai instabilitás, káosz, mindennapi fegyveres konfliktus jellemzi a szárazföldet. 1,5 millió ember országon belüli menekült, 750.000 pedig már kimenekült. A Szomáliában maradt lakosság közel fele napi 200 forintból tengődik. Amíg az országot politikai instabilitás, az állami és jogi intézmények működésének hiánya jellemzi, a kalózkodásnak nem lehet véget vetni.
Az EU NAVFOR Somalia / Atalanta-művelet elnevezésű európai uniós katonai művelet bár hatékonynak bizonyult, részben tudta csak elérni célját. A 12 Európai Uniós tagország műveletének 2008 decembere óta sikerült megvédenie az Élelmezési Világprogram (WPF) 131.000 tonna élelmet szállító hajóit. Védelmet nyújtottak más veszélyeztetett hajóknak is, különös tekintettel az Ádeni-öbölben közlekedőkre, illetve sikeresen kínálták csoportos tranzit lehetőségét a hajózási társaságoknak. Ugyanakkor kudarcot vallottak a kalózkodás megfékezése terén. Részben azért, mert a rendelkezésre álló flottával képtelenség egy Nyugat-Európa méretű terület ellenőrzése. A vádlottak padján gyakran a kishalak ülnek, de a kalózkodás valódi mozgatóihoz, a kalózmaffiák vezéreihez nem sikerül eljutniuk, és ha sikerül is megfelelő jogi eszközök és működő igazságszolgáltatás híján a bűnelkövetőket nem tudják szankcionálni, így elrettenteni sem.