Az Afrikai-Magyar Egyesület Zimbabwe Európa Hálózati tagságához kötődő hirtelen jött zimbabwei tanulmányutam előtt még volt rá időm, hogy néhány barátnak elújságoljam az utazás hírét illetve, hogy kicsit körülnézzek az Interneten, mit olvasni Zimbabwéról. A találatok meglepő szélsőségeket mutattak. Még egy Közép-Afrikában dolgozó ismerős is óva intett a Magyarországnál négyszer nagyobb alapterületű, 12 milliós lakosságú egykori Dél-Rhodésiától, ahol fehérként bajom eshet. A negatív hírekkel teli sajtó és az ország statisztikák sem kecsegtettek túl sok jóval. Az elmúlt néhány év kritikus volt, az országot sújtó szárazság miatti élelmiszerhiányt a zimbabwei dollár hiperinflációja, az amerikai dollárra való hirtelen váltás, illetve a 2008-as év végi elnökválasztások körüli erőszakhullám is súlyosbította. „Nehéz időszak volt, de nézd meg, feljövünk!”- hallottam sok helyről a bizakodó, optimizmussal és hazaszeretettel teli szavakat fiataltól és időstől, nőtől és férfitól Zimbabwe szerte.
A főképp az ország gazdaságát, politikáját és emberi jogi helyzetét kritizáló véleményeken túl a turizmussal, kultúrával kapcsolatos Internetes blogokban mindenhol pozitív véleményeket olvastam Zimbabwéról. Ódákat zengtek a helyi lakosság vendégszeretetéről, az elérhető árú, jól kiépített turisztikai infrastruktúráról, a csoda számba menő természeti látványosságokról, ahová néhány éve még évi 1,4 millió! turista érkezett.
A chinoyi barlang, kristálytiszta azúrkék színű vízzel
A hideg- meleg zuhanyok után úgy véltem, Zimbabwét magamnak fedezem fel. Kiváltságos helyzetben voltam, az út során ugyanis zimbabwei kollégákkal bolyongtam, akikkel az idő rövidsége ellenére az ország egy terjedelmes részét bejártuk.
Utazásom Johannesburgban kezdődött, ahonnan 8 órás buszút után érkeztem meg Matebele Föld, tehát a Ndebele nép régiójának számító terület központi városába, Bulawayóba, ahonnan Zvishavane, Masvingo érintésével – itt megtekinthettük az ország nevet adott Great Zimbabwe történelmi helyszínt- jutottunk el a fővárosba, Hararéba és a Chinoyi Barlangokhoz. Innen egy másik útvonalon jutottunk vissza Bulawayóba, majd az irányt észak felé véve a feledhetetlen Viktória vízeséshez.
Zimbabwe fővárosa Harare, látkép
Az út minden gikszer nélkül, kényelmesen, rendkívül jó hangulatban és dinamikában zajlott le. Zavartalanul utazgattunk, és napról napra több pozitív élményt gyűjtöttünk be a helyiek híres-hírhedt vendégszeretetéről. Tanulmányutunkat sem akadékoskodó rendőrök, sem bürokraták nem zavarták. Utazásunk során kimerülésig figyeltük az elsuhanó tájakat, a megszámlálhatatlan sok formavilágot felmutató kőhegyek sokaságát, a változatos növényzetű tájegységeket. Azokban a shona, ndebele településeken, ahol dolgunk akadt pedig megfigyelhettük a mindennapi, főképp a növénytermesztéssel összefüggő rutinfeladatok csendes harmóniáját.
A Zimbabwéban eltöltött két hét turisztikailag a Viktória vízesésnél csúcsosodott ki. Igazi turista paradicsom, ahol idős és fiatal, vérmérsékletének és hobbijának megfelelően számtalan fakultatív program közül választhat. Aki Zimbabwéba, a Viktória vízeséshez készül nyaralni, készüljön fel: élete legfelejthetetlenebb élménye várja, ahol sportszeretők és állatbarátok is megtalálják számításaikat. Egy dologgal kell készülni, sok költőpénzzel, ugyanis a számtalan csábító kikapcsolódási lehetőség bizony megköveteli, hogy az utazó a zsebébe nyúljon. Jó hír ugyanakkor, hogy az utazási irodák viszonylag rugalmasak áraikkal, így 25-30%-ot is lealkudhat az ügyes turista, ha szemfüles.
Kilátás a Great Zimbabwéből
A világ egyik legjobb raftingterepe várja az utazót a Zambézi folyó zuhatagokkal terhelt sebes sodrású medrében. A nemzeti park leggyakoribb lakója az elefánt, amellyel elkerülhetetlen a találkozás. A terület állatvilágban bővelkedő Nemzeti Park, ahol kenun, lóháton, elefántháton vagy dzsippel is lehet szafarizni.
Az igazi kaland kedvelők pedig a vízesést körülvevő sziklák több pontjáról, több módon vethetik magukat alá a mélybe. A top adrenalit a Georg Swing kínálja, amikor a kalandor egy 3 méterrel a szikla fölé benyúló rámpáról 70 métert szabad esik a Zambézi folyó fölé. Masszívan addiktív, felejthetetlen élmény.
Bátran ajánljuk Zimbabwét tehát a kalandkereső turistáknak!