Elefántcsontpart a Guineai öböl partján fekszik, Libériával, Guineával, Malival, Burkina Fasoval és Ghánával határos. A romantikusnak hangzó elefántcsontpart nevet a franciáktól kapta 1893- ban, mert innen szállították Európába a legtöbb elefántagyarat. Aranypartnak is becézték az országot, utalva az elefántcsont árára, 1800 dollár/ kg. Egy egész elefánt –a feketepiacon – 28200 dollár. A nyugat-afrikai elefántcsont, ellentétben a más helyről származókkal szemben, hosszú időn keresztül megőrzi színét.
Az ország az afrikai viszonyokhoz képest fejlett iparral rendelkezik, amelynek fő profilja a fafeldolgozás –mahagóni, ébenfa.
Elképzelhetetlen mértékű fakitermelés folyik ebben az országban. Az 1980-ban még 290 000 hektárnyi erdőterület 10 év elteltével 25 % -kal csökkent. Ez nagyságrendekkel nagyobb mértékű erdőpusztítás, mint ami az Amazonas mentén folyik. Az afrikai esőerdő ma már csak virtuálisan létezik, köszönhetően a szegény afrikai országok távlati célokat nélkülöző gazdaságpolitikájának. Az erdőirtás és égetés miatt örökre eltűnnek növény –és állatfajok, az így kopáran maradt talajt a szél por formájában szétszórja, az esős évszakban lemosódik a felső, még ásványi anyagokban valamennyire használható réteg. Az erdő egyik fontos funkciója, hogy a csapadék egy részét elnyeli, illetve visszajuttatja a normál körforgásba. Ez a körforgás határozza meg az éghajlatot, a növényzet jellegét, így végső soron az egész gazdaságot. Ha az erdő eltűnik, megváltozik a táj jellege, a klíma, a csapadékviszonyok.
Az afrikai mahagónifát az egész világon használják hajóépítésre, bútor, ablakkeretek készítésére. Színe rózsaszín és a vörösesbarna között van.
Ebben a nyugat-afrikai országban 1200 növény-és állatfaj található. Az afrikai elefánt, a libériai mongúz, a diana cerkóf, a tompaorrú krokodil, a füleskeselyű, a feketenyakú koronásdaru mind a veszélyeztetett fajok listáján szerepelnek.
Külön ki kell emelnünk az ország jelentős csimpánz populációját. Az 1960-as években 100 000 emberszabású majom élt itt. Az erdőégetés és az élettér drámai csökkenése miatt ma egy tizede!
1992-ben Rio de Janeiro a világ számos országa aláírta a Biológiai Sokféleség Egyezményt, amely kinyilvánítja, hogy az aláíró országok mindent megtesznek a világ sokféleségének megőrzéséért, megállítják a fajok pusztítását, biztosítják életterüket. Gyönyörű cél, a megvalósítással gondok vannak.
Elefántcsontpart adja a világ kakaó termésének 40 %-át. Valamikor az 1860-as években került ide a kakaócserje és mivel kevés művelhető terület volt, az erdőket kivágták és beültették a kakaócserjét. Ma 600 000 kakaófarm van az országban. A virágzó üzlet sötét oldala, hogy gyerekek, nyugodtan mondhatjuk, rabszolgák dolgoznak az ültetvényeken. Ebben az országban természetes a gyerekmunka, senki nem botránkozik meg. Sok gyerek születik egy családban, korán elküldik őket az ország távolabbi részébe, más családokhoz tanulni, tapasztalatot szerezni. A gyerekek egy része az ültevényeken köt ki, napi 12 órát dolgozik, egyszer kap enni. Őket ki védi meg?