A 27 tagország államfőinek és kormányfőinek csúcstalálkozóját azzal céllal hívták össze, hogy az Unió egységesen lépjen fel a líbiai események kapcsán. A 27 -ek egysége azonban már a találkozó előtt sem volt meg. Franciaország elsőként ismerte egy Líbia legitim képviselőjének az Nemzeti Átmeneti Tanácsot. Németország viszont óvatosságra intett a gyors diplomáciai lépés után.
A katonai beavatkozás terén viszont Párizs társra talált Londonban. Mindkét kormányzat egyetért abban, hogy célzott légitámadásokkal kellene megfékezni Kadhafi hadseregét.
A rendkívüli EU-csúcs tehát arról is szólt Franciaország rá tudja venni tagállamokat erőteljesebb lépésekre, de legalább a már említett két lépés valamelyikében tud-e egységet kovácsolni. Ez azonban részben sikerült csak. A tagállamok vezetői abban megegyeztek, hogy politikai partnernek a Bengáziban működő Nemzeti Átmeneti Tanácsot fogadja, Kadhafi viszont nem tárgyalóképes Európában. Az Európai Tanács abban egységes volt, hogy Moammer Kadhafit azonnali távozásra szólítsa fel. Egy esetleges katonai beavatkozásban már kevésbé volt egységes a Tanács. A közös nyilatkozat kifejezi a tagországok „mélységes aggodalmát a civilek elleni támadások miatt”, és Brüsszel „meg fog vizsgálni minden lehetőséget, hogy a civil lakosságot megvédje”. Egy katonai akcióhoz azonban az ENSZ világos, jogi alapokon nyugvó határozata kell. A francia államfő bejelentette azt is, hogy a következő hetekben megszerveznek egy közös találkozót, amelyen az Unió mellett az Arab Liga, és az Afrikai Unió is részt vesz.