A nyolcvanas években az észak-afrikai ország komoly vásárló volt a nemzetközi piacon, vett korszerű fegyvereket Nyugat-Európától és az akkor még létező Varsói Szerződés tagállamaitól egyaránt. A líbiai titkosszolgálat által aktívan támogatott, vagy éppen annak közreműködésével szervezett terrorakciók miatt azonban az Egyesült Államok és az Európai Unió elődszervezete szankciókat rendelt el Tripoli ellen. Egy, azóta már eltűnt ország, a Szovjetunió ebben az időszakban viszont folyamatosan blokkolta a Líbiát elítélő, a büntető intézkedésekről rendelkező határozat elfogadását az ENSZ BT-ben, és továbbra is szállított fegyvereket Kadhafinak. A Szovjetunió széthullása után Oroszország csatlakozott a szankciókat meghirdető államokhoz, így 1992-ben meg is született a líbiai fegyverszállítások tilalmát kimondó határozat a Biztonsági Tanácsban.
A neves orosz biztonságpolitikai szakértő, Pavel Felgengauer a szovjet időszak legjobb, legmegbízhatóbb ügyfelének nevezte Kadhafit, aki dollár tízmilliárdokat költött a szovjet haditechnikai eszközök beszerzésére azokban az esztendőkben. Kevesebbet vett ugyan, mint például Szaddam Husszein, viszont pontosabban fizetett a szállításokért. A kapcsolat viszont megszakadt, hiszen Moszkva, immár Oroszország ként, csatlakozott az embargóhoz.
A szankciókat 2006-ban feloldották, miután Kadhafi- nem utolsó sorban a Szaddam-Husszein vezette rezsim megdöntésének hatására- beleegyezett e tömegpusztító fegyverek előállítását célzó líbiai program leállításába, megígérte, hogy országa nem támogat terrorista szervezeteket, és kiadott néhány, terrorcselekmények elkövetésével vádolt személyt.
Nem Oroszország volt az egyetlen potenciális fegyverszállító, amelyik hoppon maradt. Líbia komoly érdeklődést mutatott a korszerű fegyverek beszerzése iránt, egy sor európai és ázsiai országgal tárgyalt is, de csak kevés üzlet valósult meg. Orosz források szerint a franciák mellett az olaszok és az ukránok voltak azok, akik valódi megrendeléseket kaptak, és teljesítették is azokat.
Líbia ezekben az esztendőkben nem csak vásárlóként, hanem eladóként is megjelent a fegyverpiacon. Nem hivatalos források szerint Tripoli fegyverezte fel a csádi lázadókkal szembenálló kormánycsapatokat a 2004-2008 közötti időszakban. Pieter Wezeman arra a változásra is felhívta a figyelmet, hogy Líbia az elmúlt esztendőkben sokat költött lőfegyverek beszerzésére, csak Ukrajnától 100 ezernél is több géppisztolyt vásárolt. A líbiai fegyveres erők és testületek létszámát százezerre becsülő szakértő szerint a beszerzések növekedésének két magyarázata is lehet. A egyik szerint Kadhafi azért halmozott fel készleteket, hogy igény esetén kisegítse afrikai szövetségeseit ( Köztudott, hogy Darfúrban voltak líbiai fegyverek) A másik szerint a líbiai vezető felfegyverezné azokat a klánokat, hatalmi tömörüléseket, amelyek mellette állnak, és hajlandóak ütközőzónát képezni a rendszerellenes lázadók és a fegyveres erők között.
Az elemzők közben azt mérlegelik, hogy valójában mennyire erős a líbiai hadsereg. Az elmúlt napokban több hír is érkezett arról, hogy a fegyveres erők tisztjei, a katonák átálltak a felkelők oldalára. De ez a harci morál. Ami a fegyvereket és a felszereltséget illeti, John Pike, a Globalsecurity.org biztonságpolitikai elemző portál igazgatója azt mondja, a líbiai hadsereg erősebb, mint a tunéziai, viszont gyengébb az egyiptominál. A Heritage Foundation munkatársa, James Phillips „elég gyengének” nevezte a líbiai fegyveres erőket, amelyek főként elavult szovjet fegyvereket használnak. Véleménye szerint Kadhafi soha nem bízott meg teljesen a hadseregben, a hatalmát fenyegető veszélyt látott annak vezetésében.
A Washington Institute for Near East Policy szakértője, Simon Henderson szerint Kadhafinak nem a korszerű fegyverek hiánya jelenti az első számú problémát. Igaz ugyan, hogy a hadserege gyenge, de a biztonsági erők, például a Köztársasági Gárda vagy a különleges szolgálatok erősek, jól felszereltek, arzenáljukból nem hiányoznak a harckocsik és a nehézfegyverek sem. Ezek az egységek pedig képesek lehetnek arra, hogy visszaszerezzék az ellenőrzést az ellenzék kezére került országrészekben. Katonailag. De készek-e arra, hogy saját népükkel, fegyvertelen civilekkel szembefordulva, gyilkos zsoldosok oldalán a végsőkig kitartsanak Kadhafi mellett? Ez már nem katonai kérdés, és egyelőre nincs rá válasz.