A megoldás felé vezető első lépés vagy a hatalom taktikázása, amelynek célja az időhúzás? Ez a kérdés foglalkoztatja most leginkább az egyiptomi elemzőket. Az alelnök vasárnap tárgyalt a meghatározó ellenzéki tömörülések képviselőivel, köztük a betiltott, ámde megtűrt Muzulmán Testvériség, valamint a liberális táborba sorolt Wafd és Ahrad párt képviselőivel. Omar Szulejman a hivatalos híradások szerint komoly engedményeket tett, javasolta az 1981 óta érvényben lévő katonai szükségállapot feloldását, a sajtószabadság kiszélesítését, és olyan közös munkacsoportok létrehozását, amelyek az átmeneti korszak feladatainak meghatározása mellett előkészítenék a népakaratot tükröző kormány megalakulását Egyiptomban.
A Muzulmán Testvériség képviselője ragaszkodott ahhoz, hogy a találkozóról készült emlékeztetőbe bekerüljön, hogy a két fél egyetértett abban: a békés átmenet előfeltétele a jelenlegi parlament feloszlatása. Erről a pontról várhatóan március elejéig újabb tárgyalási fordulót rendeznek. A párt azt is követeli, hogy vizsgálják ki a múlt heti, véres zavargások körülményeit, és a felelősöket állítsák bíróság elé.
A találkozó összehívásának ténye azt jelzi, hogy a tüntetők által szorongatott hatalom hajlandó engedményeket tenni. Az egyeztetésekből „kihagyott” ellenzékiek azonban nem bíznak a Mubarak-tábort képviselő kormányzatban. Mohamed el-Baradei, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség volt vezetője a bizalomhiány mellett arra is felhívta a figyelmet, hogy a tárgyalásokkal Mubarak hívei időt nyerhetnek, és megerősödve térhetnek vissza, ami elfogadhatatlan. A Tahrir téri tüntetők sem értik, hogy a nevükben miként tárgyalhatott az alelnökkel egy önmagát a demonstrációk kezdetének napjára utalva „Január 25-e”csoportnak nevező tömörülés. A kérdések tehát maradtak, és egyelőre Mubarak sem mozdul.