Zine El Abidine Ben Ali 1936-ban született Hammam-Soussé-ban. Tanulmányait is itt kezdte el, de egy időre kizárták az iskolából és börtönbe is vetették, mert egész fiatalon csatlakozott a nemzeti ellenállási mozgalomhoz, amely Tunézia függetlenségének kiharcolásáért küzdött a gyarmattartó franciák ellen.
A sors iróniája, hogy később éppen Franciaországban, a Saint-Cyr és a Chalons-sur-Marne katonai akadémián, majd az Egyesült Államokban, Texasban folytatta tanulmányait. Katonai pályafutása 1964-ben kezdődött, amikor belépett a tunéziai hadseregbe, ahol a Védelmi Minisztérium Hadbiztonsági osztályának megszervezésével és vezetésével bízták meg. Az osztályt egészen 1974-ig irányította, akkor nevezték ki a Belügyminisztérium nemzetbiztonsági ügyekkel foglalkozó osztályának parancsnokává. 1977-ben Marokkóban katonai attaséként szolgált, majd később Tunézia lengyelországi nagykövetségét vezette. A külszolgálat után visszakerült a Belügyminisztériumhoz, ahol a miniszter tanácsadója volt. 1986-ban Habib Bourguiba elnök belügyminiszterré nevezte ki Ben Alit, miután sikeresen leszámolt az akkori hatalom ellenségeivel. 1987-ben miniszterelnökké nevezik ki, ami egyben azt is jelentette, hogy hivatalosan ő lett Habib Bourguiba elnök posztjának örököse is. Nem kellet sokat várni ahhoz, hogy az elnöki címet is megszerezze. Öt héttel miniszterelnöki kinevezése után eltávolította Bourguibát a hatalomból, azzal az orvosilag alátámasztott indokkal, hogy a politikus hajlott kora és rossz egészségügyi állapota miatt alkalmatlan az elnöki tisztség betöltésére.
1987. november 7-én lépett hivatalba. Az alkotmányt elnöksége alatt kétszer módosította annak érdekében, hogy államfő maradhasson. Elnöksége alatt Nyugatbarát politikát folytatott és nagy szerepe volt az ország gazdasági fejlődésének beindításában. Elnöksége idején ( a megtorpanások ellenére) az egy főre jutó GDP összege 1200-tól 3800 dollárra emelkedett. A rezsim természetéről sokat elárul, hogy 1999-ben 99,4%-kal nyerte meg az elnökválasztást, ötödik győzelmekor, 2009-ben a szavazatok 89%-át gyűjtötte be. Az is beszédes, hogy az Economist 167 országra kiterjedő „Demokrácia-index” vizsgálatában Tunézia a 144.helyre került, mint tekintélyuralmi berendezkedésű állam. Ben Ali tehát megszokta, hogy mindig az első helye végez a politikai versengésen, azt viszont aligha gondolta néhány hónappal ezelőtt, hogy egy másik elsőséget is magáénak mondhat. A térségben ő az első vezető, aki a szegénység és a munkanélküliség miatt tiltakozó tömegek nyomására volt kénytelen távozni a hatalomból. A kérdés az, hogy lesz-e második?