Nem járt sikerrel egyetlen közvetítő sem. Gbagbo ellenállásán fennakadt a Zöld-foki köztársasági elnök, a benini államfő és a nyugat-afrikai tárgyalóképes vezetők mindegyike. Visszautasításra találtak az utóbbi napok nemzeti egységkormányra vonatkozó üzenetei is. Laurent Gbagbo, akárcsak Alassane Ouattara hajthatatlan. Előbbi az elefántcsontparti fegyveres erők, utóbbi a nemzetközi szervezetek támogatását élvezi az elnökválasztás második fordulója, 2010. november 28-a óta.
Az elefántcsontparti ENSZ nagykövet, aki Ouattarát képviseli a szervezetnél, a Jeune Afrique internetes kiadásának beszámolója szerint azt mondta, hogy körvonalazódik egyfajta katonai beavatkozás lehetősége. Megfigyelők szerint is elkerülhetetlen most már a rendezéshez a külföldi katonai segítség. Egyelőre nem világos, hogy a katonai cselekmények pontosan mit is jelentenek. Az ország blokád alá vételének, tengeri és szárazföldi összeköttetéseinek elvágása nem sok eredménnyel kecsegtet. A fegyveres harc a Gbagbo-hoz hű erőkkel, szintén nem élvez egységes támogatást az afrikai közösségen belül. Marad tehát egy sebészi pontosságú akció az elnöki palota ellen .
A nemzetközi közösség döntési kényszerben van, mert az elhúzódó válság gazdaságra gyakorolt hatásai már érzékelhetőek. A kikötőkben hegyekben áll a fő exportcikk, a kakaóbab, de nincs aki elszállítsa, így a vevők sem fizetnek.
Gbagbo és Ouattara is tudja, a szavak ideje lejárt. Most már a tettek következnek.