Afrikában a rászorulókról, az árvákról, a betegekről, az idősekről maga a család gondoskodik. Egyrészt szükségből, mert az állam szociális szolgáltatásai csak a lakosság egy kis töredéke számára hozzáférhetőek. Másrészt pedig erkölcsi kötelességből.
Nyugat-Afrikában nincsen szociális otthon, se idősek háza. Egyetlen egy sem. Egy ilyen intézmény szöges ellentétben állna a társadalmi normákkal, melyek szerint az idősekről való gondoskodás a család kötelessége. Az idősek életük végéig a családban maradnak és a gyerekek biztosítják a napi megélhetésüket. Falun a szülők földjeit öreg korukra a gyerekeik művelik meg és étkezésükről, szükségleteikről is ők gondoskodnak. Gyakran a gyerekek az ország különböző pontjain élnek, sőt más országokban. Ilyenkor renszeresen összeadják azt az összeget, mely a szülőket illeti meg. Ki-ki lehetőségei szerint ad és a hozzájárulásokat a családtagok együtt tartják számon. A felnőtté vált gyerekeknek szent kötelessége a szülőkről való gondoskodás, a szülői áldást kiérdemelni csak eképpen lehet.
A betegellátás, a rokkantakról és sérült gyerekekről való gondoskodás is a közösségre hárul. A táppénz, a szociális segély, az árvaellátás, a rokkantsági- vagy özvegyi nyugdíj fogalmai ismeretlenek, a rászorultakat a közösség segíti. Mivel a kórházi ápolás, műtét sokba kerül, a családtagok adják össze az ehhez szükséges pénzt. A közös őstől leszármazottak nagy családot alkotnak, a testvérek, unokatestvérek, féltestvérek, nagynénik, nagybácsik rendszeresen találkoznak, hogy a családtagokat érintő problémákat, nehézségeket megtárgyalják és döntsenek a támogatás szükségességéről, mibenlétéről. Ugyanakkor sérült, fogyatékos gyerekek esetében a családi ellátás csak kényszermegoldásnak bizonyul, hiszen szakemberek, terápia és kellően felszerelt intézmények híján fejlődésük gyakran nem biztosított.
Az igazságszolgáltatás is javarészt a közösség hagyományos feladata. Csak nagyon ritka, kirívó esetben fordulnak az emberek bírósághoz ügyeik rendezésére. Válásról, gyermekelhelyezésről, hagyatékokról, örökösödési ügyekben a nagy család rendelkezik, gyűlés keretében, ahol minden érintett szót kap. A döntést a rangidősek javaslata alapján közösen hozzák, mely a családok közötti békés együttélést hivatott megerősíteni.
A pénzügyi szolgáltatások, mint például a banki kölcsön, a lakosság zöme számára hozzáférhetetlen. Viszont nagyon elterjedt gyakorlat, jobbára nők között, a tontine, vagyis a kölcsönös járadékbiztosítás. 10 – 12 nő fog össze, hogy csoportot alkosson. Megegyeznek egy összegben, melyet minden hónapban a csoport tagjai befizetnek és amit a soron következő tag egy összegben átvehet. Ez tehát egy nagyobb összegű kamatmentes kölcsönt jelent. A csoport havonta rendezett találkozója nem pusztán pénzügyi tranzakció. Alkalmat ad az ügyes-bajos dolgok megbeszélésére és az éppen soros tag megvendégeli a többieket.
A hagyományos afrikai társadalomban nagyon erős a nemzedékek közötti szolidaritás és ez szociális kötelezettségekkel jár. A nagycsaládi közösséghez tartozni felelőséggel jár. Aki nem veszi ki a részét a közös teher viseléséből, magára marad. A felnőtté vált gyermekeknek kötelességük a szülőkről gondoskodni, a család tagjainak kötelességük a beteg, rászoruló, nehézségekkel küzdő társukat segíteni.
Modern korunkban az adórendszer és a társadalombiztosítás is a közös teherviselést hivatott megoldani. Az állampolgár befizeti jövedelme egy részét az államkasszába, melyből aztán a rászorulók segítséget kapnak. Hatóságok döntenek a jogosultságról, jogszabályok alapján. Ez a központosított elosztási rendszer valóban garantálja mindenki számára az anyagi létbiztonságot, de ugyanakkor szükségtelenné teszi a közvetlen emberi kapcsolatokat.
A fejlett ipari országok egyik alapvető sajátossága az állami szolgáltatások magas színvonala, melyek tehermentesítk, ugyanakkor gyengítik is a családot, a közösséget. Jóléti társadalmunk személytelenné tette a szociális szolgáltatásokat : az állami hatóságok vették át a szervező és a szabályozó szerepet. De vajon mi a következménye annak, ha nincs többé személyes kötelezettségünk egymás iránt ?