Adókat vet ki a hadsereg, a különböző hivatalok és hatóságok is leszedik a maguk sápját, mindezt persze teljesen szabálytalanul. Az útmenti ellenőrző pontok pedig a zsarolás iskolapéldái. Az elnök le akar számolni az árdrágítókkal ezért első lépésként, úgy döntött, felszámolja az útakadályokat és szabad mozgást biztosít az embereknek és áruknak. Idriss Débry döntését állítása szerint az is előmozdította, hogy saját felmérést is végzett. A hentesétől például azt tudta meg, hogy a fővárostól 600 kilométerre megvett marha után, -amíg az elnöki palota konyhájára ér -41 000 frank (körülbelül 17 ezer forint) különféle adót kell megfizetni.
Hasonló történeteket lehet hallani a piaci kereskedőktől is. A fővárosi piacon egy árus azt mesélte. hogy egy zsák kukorica után 20 ezer frank megy a polgármesternek, ezret elvisznek a Nemzeti Biztonsági Ügynökség emberei. A rendőröknek 25 ezer frank jár, az apróbb tételeket meg nem is érdemes számolni- fűzte hozzá a kereskedő. Megjegyezte azt is, ha nem akarna mindenki a másén meggazdagodni, akkor olcsóbb lenne minden. De erre még várni kell.