Öt államfő, a líbiai, a szenegáli, a csádi, a nigériai és a közép-afrikai köztársaság elnöke, azt vállalta, hogy megmentik a kiszáradástól fenyegetett tavat.
Az utolsó pillanatban
Az Afrika közepén fekvő tó vízfelülete ötven éve még 25 ezer négyzetkilométer volt. Mostanra egyharmadára csökkent a területe, és ha nem lépnek közbe, rövid időn belül 2500 négyzetkilométerre zsugorodik. Ez nagyjából négy balatonnyi területnek felel meg. A Csád-tó kiszáradást több tényező is befolyásolja. Az egyik szinte kitalálható, a globális felmelegedés, de ennél sokkal jobban apasztja a tó vizét az öntözés és a települések vízfogyasztása.
A Csád-tó 1972-ben, majd 15 évvel később 1987-ben.
A kiszáradás lassítására és megállítására kidolgozott tervet az öt államfő konszenzussal fogadta el. Először is az „emberiség örökségének” akarják nyilvánítani a tavat, ha ez sikerül, a tavat körülvevő országoknak számos szabályt kell majd betartaniuk. További elképzelésként szakértők javaslatot tettek, egy olyan „hatóság” létrehozására, amely a minimálisra csökkenti az őslakosok, a vándorhalászok és az álltatartók közötti konfliktusok lehetőségét. Az még kérdéses hogyan akarják megoldani a tó vízutánpótlását, ez ügyben arra jutottak, hogy mielőtt bármit is tesznek, minden körülményt igyekeznek figyelembe venni.
Afrika közepén
A Csád-tó négy afrikai állam (Niger, Nigéria, Csád és Kamerun) határvidékén fekszik. A vízutánpótlásáról gondoskodó legfontosabb folyók a Chari és a Logone, ezekből származik a tóba érkező víz 90%-a. A tó időszakos táplálói a Komandugu, a Ngadda, a Bunga és a Yedseram folyók. A Csád-tó Afrika egyik lefolyástalan tava. Egykor a világ hatodik legnagyobb tava volt, de felülete az utóbbi évtizedekben a töredékére zsugorodott össze. A Csád-tó egy egykori közép-afrikai szigettenger maradványa. Vízfelületének nagysága szoros összefüggésben állt a Közép-Afrikában lehulló csapadék mennyiségével. A csapadékos időszakokban a tó a mai kiterjedésének többszörösét is elérte. Kr. e. 4000-ben területe 400 000 km² lehetett, míg a vízszint 40 méternyivel volt a mai fölött. A tavi üledékek vizsgálatából kimutatható, hogy a Csád-tó többször is (Kr. e. 8500-ban, 5500-ban, 2000-ben és 100 körül) igen közel került a kiszáradáshoz. Az európai felfedezők 1823-ban érkeztek meg partjára, azóta folyamatosan zsugorodik a tó víztükre. A vízkészletek csökkenése katonai összecsapásokhoz vezetett.