Guinea, függetlenségének 53 éve alatt két diktatúrát élt meg (Sékou Toure, 1958-1984 és Lansana Conté, 1984-2008), most rendeznek először szabad elnökválasztást.
Helyszíni tudósítónk, Diallo Julianna beszámolója.
Az esemény jelentőségét csak történelmi összefügésében érthetjük meg: a nemzeti azonosságtudat Guineában ugyanis alig néhány évtizedes múltra tekint vissza.
Guinea, jelenlegi területével és határaival, a gyarmatosítás terméke : 1875-ben került francia fennhatóság alá az a Szénégal és Sierra Leone közé eső régió, melyen addig több különböző etnikum élt egymás mellett. Mandinkák, gerzék, tomák, fulbék, szuszuk, diakankék, landumák, naluk, bagák, mikiforék, hogy csak a jelentősebb törzseket említsük.
A saját nyelvvel, eltérő kultúrával és más-más történelmi hagyományokkal rendelkező törzsek hirtelen egy országban találták magukat, melynek Guinea lett a neve. Ez a nép alig pár évtizede gyakorolja az együttélést. A politikai vezetők nemzeti egységet és történelmi megbékélést ígérnek, de a felszín alatt tovább munkálnak azok a feszültségek, melyek törzsi-, vagy területi hovatartozásból erednek.
Az eredetileg július közepére tervezett második fordulót több ízben elhalasztották és a hetek óta tartó várakozás felfokozta az indulatokat és feszültségeket. A városokban teleaggatták az utcákat plakátokkal, politikai hirdetésekkel. Az aktivisták zöme fiatal. A két tábor híveit már messziről fel lehet ismerni : Alpha Condé támogatói sárga színű pólót, Cellou Daleiné pedig fehéret viselnek. Városszerte elszaporodtak a kampány célú, alkalmi kioszkok. Elég hozzá egy sátor, néhány plakát a pártvezető képével, nagy teljesítményű hangszórók és egy tucat lelkes, a párt promóciós termékeibe öltözött fiatal, akik tánccal, zenével, improvizált show-val agitálják a járó-kelőket. Az utcákon a mandinka és a fulbé zene foszlányai keverednek. Motoros fiatalok verődnek össze, transzparensekkel felvértezve és csatakiáltásokkal vonulnak át a fővároson.
Faluhelyen él a lakosság 60%-a és itt az embereket a küszöbön álló betakarítás foglalkoztatja. Vasárnap, aki csak teheti, elmegy majd szavazni, mert senkinek sem közömbös, ki kerül az ország élére.
Néhány órával vagyunk a választások előtt és a fővárosban, Conakryban, a forgalom leállt. Felvonulók lepik el az utcákat, hömpölyög a tömeg, ünnepi mámorban, mert mindenki részese akar lenni az eseménynek. Vasárnap lesz a nagy nap, de az igazi kihívás a választás eredményének közzé tételekor következik majd.
A tét nem pusztán az elnök személyének megválasztása, hanem az : képes-e a guineai nép összefogni a közös jövőért?
Conakry, október 22.