A Kilimandzsáró méltán népszerű, nemcsak páratlan természeti szépsége, de a viszonylag könnyű csúcshódítás élménye miatt is. Sok – jó esetben tapasztaltabb – túrázó vállalkozik az 5895 méteres tanzániai hegyóriás legyűrésére, ugyanis egy egészséges, szívósabb ember, mindenféle technikai tudás nélkül képes lehet erre a teljesítményre.
Az edinburgh-i egyetem munkatársai azonban óva intenek a könnyelmű megmérettetéstől, mert szerintük a legtöbben csak részben, vagy egyáltalán nincsenek tisztában azzal, milyen problémákat okozhat a rendkívüli magasság. Ez pedig akár végzetes is lehet. A tudósok, hogy teszteljék, milyen veszélyek leselkednek az utazókra, 200 hegymászót indítottak a Kilimandzsáró csúcsa felé, és megfigyelték, hogyan reagálnak a magashegyi körülményekre – írja a BBC.
A tesztalanyok egészségi állapotát a Lake Louise pontozási rendszer segítségével értékelték, amely az olyan klasszikus tüneteket veszi figyelembe, mint a fejfájás, a rosszullét vagy a fáradtság – ezek ugyanis a magassági betegség jelei. Kiderült: a hegymászók közel felénél komoly problémák léptek fel még a csúcs elérése előtt, mert legtöbbjük túl gyorsan igyekezett felfelé. A kezdődő tünetek – émelygés, légszomj, alvási zavarok és koordinációs problémák – már 2500 méteres magasságban jelentkeztek, és a mászók 75 százalékánál 3000 méteren már egyértelműen megfigyelhető volt a betegség egy-egy ismérve.
A tudósok hangsúlyozták, hogy a magashegyi betegség kortól, nemtől, edzettségi állapottól független, több összetevő együttes jelenléte váltja ki, ezért még a tapasztaltabb hegymászók sem vehetik félvállról. Minden szervezet alkalmanként és egyénileg változóan reagál a magasságkülönbségre, ezért egyénileg is szükséges a körülményekhez alkalmazkodniuk. Mivel a betegség váratlanul jelentkezik, fontos, hogy azonnal reagáljanak a tünetekre, különben a szövődmények kockázata nagy, sőt, akár halálos is lehet, ha tüdő- vagy agyi ödéma alakul ki.
Bár a betegség kialakulásának megelőzésére létezik gyógyszer, és néhányan éltek is vele a tesztalanyok közül, a tudósok szerint vitatható, hogy elég hatékony-e, ráadásul a túl gyors emelkedés miatt ideje sincs a szernek a várt hatást kifejteni.
A kutatásból az derült ki: az egyetlen módja annak, hogy a kalandvágyók mindezt elkerüljék, ha lassan és fokozatosan haladnak felfelé, és különböző magasságokban egy-egy pihenőnapot beiktatnak – akklimatizálódnak –, hogy szervezetük hozzászokjon az oxigénhiányos állapothoz és a nyomáskülönbséghez.