Az ügy már a Kongói DK parlamentje előtt van, rendkívüli vizsgáló bizottság próbálja felderíteni a történteket. Van min és főleg hol kutakodni. A rendőri nyomozás során ugyanis kiderült, hogy magas rangú külügyi, titkosszolgálati, sőt egyházi személyiségeknek is közük van a kongói-libanoni emberkereskedelmi hálózathoz. A „recept” a szokásos. Megbízhatónak látszó munkaügyi közvetítők tisztes, háztartási alkalmazotti állást és jó fizetést ajánlanak Libanonban. Működik is Kinshasában egy hivatalosan bejegyzett kongói-libanoni vegyes munkaközvetítő vállalat. Ennek az elegáns irodáiban zajlik a tárgyalás, amelynek végeztével az igent mondó ifjú hölgyek 2500 dolláros előleget kapnak. De aztán nem tisztes magánházaknál, hanem libanoni nyilvánosházakban kényszerítik őket szexuális rabszolgaságra. Látszólag minden legális volt, erről a papírokat beszerző külügyi tisztviselők és rafinált titkosszolgálati ügynökök gondoskodtak. Az egész akciónak pedig még jótékonysági látszatot is adott, hogy – a lényeg ismeretében vagy anélkül, ezt nem tudni pillanatnyilag – még egyházi személyiségek is „áldásukat adták a munkaközvetítésre”. A Libanonba csábított kongói lányok száma ötszáz és ezer között van. A vizsgálat tehát most a parlamentben már politikai szinten is folyik, miközben javában nyomoz a rendőrség is, és egy gyanúsított már előzetesben van.