Hogyan lett egy brit oroszlánvadász Izrael nemzeti hőse?

Ki volt John Henry Patterson, akinek életéről több film is készült Hollywoodban, és Ernest Hemingway róla írta a Francis Macomber rövid boldogsága című híres novelláját? Írországban született 1867-ben, amikor a sziget a brit birodalom része volt. Apja protestáns, anyja katolikus volt. Sok más honfitársához hasonlóan önként jelentkezett a hadseregbe. Valószínűleg kalandvágyból.

Indiában mindjárt vadászhatott tigrisre – ahogy a többi brit tiszt is tette a Radzs, vagyis a birodalom idejében. Jó hasznát vette vadásztudományának, amikor Afrikába került. Kenyában egy szakadékot átívelő híd felépítését bízták rá. Kiderült: a híd azért nem épült, mert két emberevő oroszlán már több mint száz afrikai és indiai munkást szétmarcangolt. John Henry Patterson fogta a puskáját és a vadállatok nyomába eredt.

A többi már történelem: három film is készült belőle Hollywoodban. Egyikben Michael Douglas alakította hősünket: ő egymaga cipelte be a táborba az elejtett két emberevő oroszlánt, de persze ez lehetetlen lett volna. Nyolc fekete munkás vitte a 2,7 méter hosszú ragadozókat az építkezés helyszínére. A két kitömött oroszlán ma Chicagóban a Field múzeumban tekinthető meg. Mindez persze úgy lett világszenzáció, hogy a jeles oroszlánvadász megírta kalandjait: A Tsavo emberevő oroszlánjai címmel. A könyvet elkapkodták, és a fiatal tiszt a brit hadsereg egyik legnevesebb embere lett. Ez nem használt neki, amikor egy másik afrikai vadászat során véletlenül meglőtte egyik társát. Az illető belehalt sérüléseibe. Hősünket azzal vádolták, viszonya volt lelőtt tiszttársa nejével. Erről írta Hemingway a Francis Macomber rövid boldogsága című híres novelláját, melyet persze szintén megfilmesítettek Hollywoodban.

John Henry Patterson már elmúlt ötven, amikor megkezdődött az első világháború. Az alezredes azt a feladatot kapta, hogy vezesse ő azokat a zsidó önkénteseket, akik a britek oldalán akartak harcolni. Az önkéntes alakulat tagja volt Zeévi Zsabotinszkij, a cionista mozgalom egyik atyja. Odesszában született, de az elsők között propagálta a hazatérést Izrael földjére. Azért küzdött a brit hadseregben, hogy Izrael ügyét előbbre vigye. Sikerült is meggyőznie Patterson alezredest, aki ezt követően a cionizmus ügyének lelkes támogatója lett. Netanjahu miniszterelnök édesapja szintén a cionizmus lelkes harcosa volt, és amikor megszületett első fia, Jonathannak nevezte el. Így akart tisztelegni John Henry Patterson előtt. Netanjahu miniszterelnök szerint Patterson a keresztfiának tekintette Jonathan Netanjahut. A kormányfő bátyja is Izrael hőse lett. Ő vezette azt a kommandót, mely kiszabadította a túszokat az entebbei repülőtéren 1976-ban. Az akció sikerült, de Jonathan Netanjahu meghalt.